Százhúsz évvel ezelőtt valósult meg Temesváron a világ első, kizárólag elektromos üzemű városi közvilágítása, egyúttal ez jelenti a történelmi Magyarország területén a közcélú villamosenergia-szolgáltatás kezdetét is. A mai országhatárok között 1888. évet tartjuk a kezdetnek, amikor Mátészalkán egy malomtulajdonos üzemi villanytelepétől lakóházáig vezette a villanyt és a vezeték mentén utcavilágítást is létesített. Ezután egyre több magyar város villamosítására került sor és a századforduló éveiben már a legtöbb helységben működött kisebb-nagyobb villanytelep, amelyek egymástól függetlenül, önállóan táplálták fogyasztóikat. Üzemük irányítása a napi üzemeltetési feladatok részeként helyben valósult meg.
Több áramtermelő telep - mai szóhasználattal erőmű - együttműködésének lehetősége és szükségessége először az első világháború utáni években Budapesten merült fel. Ekkor a főváros áramszolgáltatása már városi tulajdonú közüzemként működött és megkezdődött egy egységes villamos hálózatrendszer kialakítása. A létesülő 30 kV feszültségű gerinchálózatra rákapcsolták a főváros erőművei mellett az újpesti Phoebus erőművet is. A folyamatot meggyorsította az első országos erőmű 1930. évi üzembe helyezése Bánhidán, ahonnan 100 kV-os távvezetékeken a fővárosi fogyasztás részbeni kielégítésére is szállítottak villamos energiát. A nagyfeszültségű vezetékek fogadására az Elektromos Művek székházának közelében - a Kőtéren - egymás mellett három alállomás létesült, amelyek lehetővé tették a bánhidai, kelenföldi, Révész utcai és Váci úti erőművekből érkező villamos energia szétosztását és továbbítását. Az erőművek termelésének gazdaságos megszervezése és a már Budapest egész akkori területére kiterjedő 30 kV-os hálózat üzemének folyamatos, biztonságos irányítására hozta létre Budapest Székesfőváros Elektromos Művei a Váci úti épületben az első Központi Teherelosztót, amely Szieghardt (Botló) Vendel irányításával 1938. szeptember 23-án kezdett működni.
Az első üzemirányító központ szükségességét a következő évek üzemviteli eseményei egyértelműen igazolták. A háborús időszak termelési nehézségei, majd a főváros ostromakor jelentős károsodást szenvedett erőművi berendezések és hálózati sérülések miatt a szolgáltatás romlása is csak központi kezeléssel volt mérsékelhető.
Az üzemirányítás hatékonyságával szerzett kedvező tapasztalatok a későbbi döntéseket is befolyásolták. Az országos együttműködő villamosenergia-rendszer kialakításával egyidejűleg az Országos Villamos Teherelosztó is megszervezésre került és 1949. október 24-én kiadták az erőművek számára az első párhuzamos üzemű menetrendet. Az OVT kezdetben a Váci úti teherelosztó helyiségeit és technikai eszközeit használta, majd a budai Várba, az Úri u. 72. sz. alatti épületbe, illetve rövid idő múlva nemzetbiztonsági indokkal annak pincerendszerébe költözött. Itt az eredetileg a Magyar Nemzeti Bank számára készített helyiségekben majd negyed századig működő irányítóközpont első vezénylőtermét a Váci úti mintájára alakították ki.
A magyar együttműködő villamosenergia-rendszer néhány év alatt a kezdeti szerény kiterjedésről olyan hatalmasat fejlődött, hogy a főelosztóhálózati hatáskörök újra szabályozására - decentralizálására - lett szükség. Ennek jegyében minisztériumi rendelet írta elő az áramszolgáltató vállalatok regionális teherelosztóinak a Körzeti Diszpécser Szolgálatoknak 1954-ben történt megszervezését. Ekkor kezdődött meg a ma is jellemző üzemirányítási hierarchia kialakítása.
Az OVT történetében nagy jelentőségű esemény volt, amikor 1978-ban ismét a felszínre költözhetett. Ekkor már a feladatok által megkövetelt technikai fejlesztést a föld alatti körletben nem lehetett végrehajtani és a korábbi „éberségi szemlélet” is okafogyottá vált. A budai Vártól azonban nem kellett megválni, az új rendszerirányító központ a Petermann bíró utcában épült fel és már számítógépes folyamatirányítás segítségével dolgozhatott a személyzet. A legújabb technikai korszerűsítés, amely az Üzemirányítási Rendszer Irányítástechnikai Korszerűsítése - ismertebb rövidítéssel: ÜRIK - néven vonult be a magyar villamosenergia-rendszer üzemirányítása történetének legújabb fejezetébe, már az országos hierarchiába tartozó szolgálatok fejlesztésével együtt valósult meg.
Az üzemirányítás története egyértelműen bizonyítja, hogy amikor a villamosenergia-szolgáltatás rendszerszinten valósul meg, akkor a gazdaságos és üzembiztos működés nemcsak a berendezések technikai megoldásaitól függ, hanem az irányítás színvonalától is. Tehát egy meghatározó tevékenységről van szó, amelynek történeti feldolgozása nélkül hiányos lenne Magyarország villamosításának folyamata. A Magyar Elektrotechnikai Múzeum a MAVIR Rt. támogatásával ezért célul tűzte ki az üzemirányítás fejlődéstörténetének időszakos kiállításon és múzeumi kiadványban történő bemutatását.
A kiállítás szeptember 17-e után - előzetes időpontegyeztetést követően - a VII. Kazinczy u. 21. sz. alatt tekinthető meg.
Sitkei Gyula
az ELMÛ Rt. nyug.
főosztályvezetője,
a MEM tud. tanácsadója
(Forrás: "forró drót" újság 10. évf. 9.sz.)