2008. augusztus 5.

Téglás József, a Dunántúli Villamosenergia-ipari Szakszervezet (DUVISZ) elnök idejének jelentős részét a térség foglalkoztatási gondjai kötik le. Most is ilyen jellegű munka közben találjuk.

- A DUVISZ elnökeként az elmúlt hónapokban, különösen az utóbbi hetekben az érdekvédelem egy nemigen népszerű területével foglalkoztál, foglalkoztatok: a Vértesi Erőmű hamarosan megszűnő termelőegységéből elbocsátásra kerülő dolgozóinak sorsával. A létszámleépítés eldöntött tény. A kapun kívülre kerülő dolgozók létszáma mennyiben változhat?

- Az elmúlt éveket jól jellemzi, hogy a Vért hatékonyságjavulását szolgáló intézkedések nem most kezdődtek, 1995-ben még kb. 6500 főt foglalkoztatott a cég, míg a 2002 év végi statisztikai zárólétszám 3973 fő volt.
Sajnálatos, hogy a jelenlegi előrehozott bezárásra olyan külső okok miatt kerülhet sor, melyet el lehetett volna kerülni. Reményeink szerint a karbantartáson dolgozók többsége munkát kaphat és az erőművekben a minőségi cserék lehetőségével is élni tudunk.

- Szerinted kin, vagy kiken, mely szervezeteken múlott, vagy múlna az, hogy ez a fájdalmas lépés ne következzen be?

A felelősség elsősorban a politikai döntéshozókat terheli, akik a privatizáció, majd a liberalizáció negatív hatásait figyelmen kívül hagyva döntöttek a cég sorsáról.
Több negatív külső hatás is éri a céget, amely jelentős hátrányokat okoz: az egyik, a környezetvédelmi törvényi előírások változásainak következményeként megnövekedett a légszennyezési bírság. A várható többletkiadás kb. 800-900 millió forint. Másodikként megemlíthető, hogy az árampiac liberalizálására hivatkozva termelésünk nagy részét a hatóságinál lényegesen alacsonyabb áron veszi majd át az MVM Rt. Végül, ám de nem utolsó sorban elmondható, hogy - ellentétben a többi termelővel - a Vért-tel nem kötöttek hosszú távú áramvásárlási szerződést és a villamos energiaár is a valós költségek figyelmen kívül hagyása mellett került kialakításra. Ezek közül két tényezőt is kiemelnék.
Az állam lemondott a 8%-os eszközarányos nyereségről, amely szolgálhatta volna a retrofitos beruházást, továbbá számos az árban - másoknál elfogadott -, a Vért vonatkozásában el nem ismert költség esetében a bezárás humán költségeit sem építette be az árba.
A Bánhidai Erőmű bezárása szoros összefüggést mutat mindhárom tényezővel. Az előrehozott bezárás elsősorban a Bánhidai Erőművet és a Mányi Aknaüzemet érinti, viszont a következmények kihatnak a kiszolgálókra is. A várható létszámcsökkentés 1300 -1600 főt érint, és a munkáltató még azt sem tudja, hogy miből fizeti ki a végkielégítéseket.

- Milyen intézkedést tesz a cég vezetése, a tulajdonos és mit a szakszervezet, a DUVISZ és a koordinációs tanács?

- A cégvezetés, megpróbálja bemutatni a döntéshozók számára a kialakult helyzetet, és több alternatívás előterjesztéseket készít a problémakezelésre. A tulajdonosok folyamatosan a külső körülményekre hivatkoznak, és esetenként a kormányra mutogatnak. Az ÁPV Rt. közben még a tulajdonváltást is fontolgatja, bár az szerintem semmit nem oldana meg, sőt. Abban biztosak vagyunk, hogy azonnali tőkeemelésre lesz szükség, már ha el akarják kerülni a Vért csődjét. A működés garanciáinak megteremtését egy hoszszú távú energiaátvételi szerződés megkötésében és egy valós költségeken alapuló ármeghatározásban látjuk. A röhej az, hogy amit most mondok, az csak az állami tulajdonú Vért diszkriminatív megítélésének megszüntetését jelenti és a több lábon álló energiaellátás garanciájának megteremtését szolgálja.
A szakszervezetek kérésére tárgyalások indultak a munkaügyi tárca vezetésével, melynek célja a liberalizáció negatív hatásainak enyhítésére irányuló javaslatok kimunkálása. Reményeink szerint minden érintett újólag átgondolja döntését és a végén egy korrekt humánpolitikai csomagterv elfogadására kerülhet sor.

- Régóta ott élsz közöttük, számos nagy nehézségeket átvészeltetek. Emlékezzünk csak a bánya-erőmű integrációra, a bérharcokra, de a kellemesebb eseményből is jócskán tudsz említeni. Az egész folyamatban érzelmileg mi érint meg leginkább?

- Megemlíteném, hogy a hideg időszakban kialakult rendkívüli helyzetben, amikor a mátrai szénfagyás miatt országos szintű korlátozást kellett bevezetni, szüksége volt a Vért termelésére a magyar energiarendszernek, mégis mostohagyermekként kezelnek bennünket. Felháborít az a tudat, hogy ennyi áldozatvállalás után is minden év azzal kezdődik, hogy süket füleknek magyarázzuk a gondjainkat, és a nehéz körülmények között végzett munkánk elismerése továbbra is várat magára. Ez a hozzáállás a munkavállalók arculcsapása. Ha nem változik a helyzet, munkából élő becsületes adófizető családok fognak rámenni. Pedig mindent elkövettek, hogy elkerüljék a munkanélküliség „szégyenét”.

- Azt nem állítom, hogy az egész Komárom-Esztergom megye gondban van, de a Vértesi Erőmű egységeiben dolgozók és családtagjaik, a környező településen élők - fogalmazhatok úgy, hogy - meglehetősen nyugtalanok. Ki ezért, ki azért. Milyen a hangulat arrafelé?

- A „retrofitos” működés kialakítását tekintve a munkavállalók, Oroszlány város és a térségi kistelepülések elvárása egybeesik a kormányzati döntéssel. Vajon eddig miért nem teremtődtek meg a Vért hosszú távú - 2700-2800 főt foglalkoztató - működési feltételei?
Megállapítható, hogy a fent említett hatások a felelősök rossz és összehangolatlan munkájának a következménye, és számítani lehet egy előre hozott bezárásra és a retrofitos működtetés ellehetetlenülésére.
Megítélésem szerint az évek óta tartó bizonytalanság elégedetlenséggé növi ki magát. A saját dolgozóknak, a beszállítóknak és kiszolgálók sokaságának, kb. 10 000 munkavállalónak és családtagjának reakciója nehezen kiszámítható. Amit tudni vélünk, az az, hogy ők is szavazattal bíró állampolgárok.

- Elnök úr, megkockáztatok egy, a fentieket figyelembe véve is logikátlannak tűnő kérdést… Ha törik, ha szakad, akkor is el kell bocsátani majd ezerötszáz embert?!
- Szerintem, az idei évben még nem feltétlenül kellene ennyi embert utcára tenni…
A Mányi Aknaüzem érdekképviselői szerint lenne még gazdaságosan lebányászható szénvagyon. Tudni kell azt is, hogy a Vért rendelkezik nagy menynyiségű kibányászott és felhalmozott szénkészlettel, ami szolgálhatná a Bánhidai Erőmű 2004. évi működését. Tehát nem a szén hiánya miatt sürgetik az előre hozott bezárást!
A legkevesebb ami elvárható, hogy az MVM Rt. 2004 év elején a téli időszakban kiterhelést ad a Bánhidai Erőműnek. Tudniillik a rendszertöbblet - amiről oly sokat beszélnek nagyjaink - az idei évben is energiahiányt mutatott, tehát bőven elférne az erőmű 97 MW-os termelése. Munkavállalói szempontból kijelenthető, hogy az előrehozott bezárás túlzottan sok munkahely megszűnése miatt a legrosszabb térségi megoldás. Nem igazán érthető, hogy a döntéshozók miért nem a kedvezőbb megoldásokat támogatják? Lehet, hogy bizonyos lobbiérdekek mégiscsak erősebbek az állami, munkavállalói és lakossági érdekeknél?

K.E.

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége