2007. január 11.

- Mikor lett tisztséged a szakszervezetnél, hogyan alakult a szakszervezeti pályafutásod a DÉMÁSZ-nál? - kérdeztük tőle elsőként.
- A szakszervezetbe az első és egyetlen munkahelyemre, a DÉMÁSZ Békéscsabai Üzletigazgatósághoz 1967-ben történt felvételemmel egy időben léptem be. Az első időkben természetesen csak mint érdeklődő fiatalember szemléltem a szakszervezet életét, ismerkedtem a munkával, a kollégákkal.
A békéscsabai kollektíva híresen összetartó, barátságos csapat volt, sikerült hamar beilleszkednem, ami nagyrészt a befogadó munkatársak érdemének kell tekinteni. Szinte észrevétlenül vontak be a szakszervezeti munkába is, az itteni pályafutásom első lépcsőfoka ugyanúgy, mint másoknál is a megtisztelő bizalmi tisztség volt. Ennek a feladatnak néhány évig megfeleltem és beválasztottak a Békéscsabai Üzemi Szakszervezeti Bizottságba. Olyan ÜSZB titkárok mellett lestem el a mozgalmi munka fortélyait, mint Bálint Feri bácsi és Uhrin Misi.
Minden cég életében voltak és vannak olyan változások, melyek az ott dolgozók beosztásának módosulásával járnak. Ilyen volt Uhrin Misi osztályvezetői kinevezése, ami után én követtem őt az ÜSZB titkári poszton. Ebben a tisztségben volt szerencsém együtt dolgozni, most már a DÉMÁSZ központi szakszervezeti bizottságában is, Rovó Feri bácsival és Peták Jóskával. A részvénytársasággá alakulás után tovább dolgoztam, ekkor már a VDSZSZ DÉMÁSZ tagszakszervezet békéscsabai vezetésében, egészen 2003-ig, amikor egészségem megromlása miatt vissza kellett vonulni először a szakszervezeti, majd 2005-ben szakmai munkámból is.
- Tudjuk, hogy mindig szívvel-lélekkel képviselted munkatársaid ügyes-bajos dolgait. Van-e olyan élményed, amire különösen szívesen gondolsz vissza?
- A szakszervezeti munka nem volt mindig hálás feladat, különösen nem a rendszerváltás időszakában. Nagyon sok gyomorszorító konfliktus jellemezte ekkor a szakszervezeti és a szakmai munkát.
De valahogy ez úgy van, hogy az idő megszépíti az emlékeket, ez alól én sem vagyok kivétel, így aztán olyan dolgot említenék meg, ami lehet, hogy nem tipikus a szakszervezet életében.
1973-ban a szakszervezet megbízott a munkahelyi kihelyezett könyvtár vezetésével és, hogy ezt a feladatot el tudjam látni, beiskolázott alapfokú könyvtárosi tanfolyamra. Amikor ezt a tanfolyamot elkezdtem látogatni, nem gondoltam, hogy milyen nagy változást fog hozni az életemben. A tanfolyam során megismerkedtem egy nagyon csinos kislánynyal, akivel kölcsönösen megtetszettünk egymásnak, így mire vége lett a tanfolyamnak, vége lett a legényéletemnek is. A csinos kislányt azóta úgy hívják: Leszkó Pálné.
- Hosszú, kitüntetésekkel elismert szakmai életút áll mögötted. Mire, mikre emlékszel vissza legszívesebben a szakmai pályafutásodból?
- A szakmai életutam egyetlen munkáltatóhoz kötődik a DÉMÁSZ-hoz, amely nagyon sok változáson ment át az alatt a 38 év alatt, míg munkaadóm volt. A cégnél TMK főszerelőként kezdtem, majd műszaki ellenőr voltam, sok szép évet dolgoztam mint villamos tervező, majd a hálózatszerelést irányítottam különböző beosztásokban, több mint 20 évig.
A legszívesebben két dologra emlékszem vissza a hosszú pályafutásomból. Ami igazi szakmai kihívást jelentett: a Medgyesegyházi 120/35/20 kV-os alállomást és a 120 kV-os kétrendszerű vezetékét együtt építettük fel a nagyszerű békéscsabai műszaki kollektívával. Ez volt az első saját kivitelezésű ilyen nagy vállalkozás a DÉMÁSZ életében.
A másik, ami talán még fontosabb: A szakma Nagy Öregjeitől rendkívül sok tudást kaptam egész pályafutásom alatt, így kötelességemnek éreztem, hogy amit csak tudok, próbáljam meg én is tovább adni a velem dolgozó fiataloknak.
Arra büszke vagyok, hogy sok fiatal szárnypróbálgatásait segítettem pályafutásom második felében, van közöttük sok kitűnő szerelő, műszaki ellenőr, üzemeltetést irányító kitüntetett mérnök, központi osztályvezető, tervezési csoportvezető, no meg szakszervezeti vezető is.
- Tudjuk rólad, hogy a békéscsabai SYGMA együttes oszlopos tagja vagy. Zenei tudásodnak köszönhetően sok-sok démászos rendezvényen élőzenét élvezhettünk, és különösen igaz ez a békéscsabai rendezvényekre. Mikor kezdtél zenélni, és milyen a kapcsolatod napjainkban a zenével?
- A zenéhez gyermekkorom óta kötődöm, hétéves koromban gombos harmonikát kértem a Jézuskától, meg is kaptam és ettől kezdve a zenélés és én elválaszthatatlanok lettünk. Középiskolás koromban klarinéton játszottam az iskola zenekarában a szegedi származású karnagy, Tóth Bacsó Lajos tanár úr vezetése alatt.
1967-ben a DÉMÁSZ-hoz bekerülni nagyon nehéz volt, ehhez is a zene segített. Az akkori zenekarunk egyik tagja DÉMÁSZ-os volt, ő segítette az elhelyezkedésemet.
1968-ban meghívott a javarészt műszaki szakemberekből álló békéscsabai SYGMA együttes muzsikálni, mert a gitáros-énekesi poszt megüresedett. Ekkor ismét rám mosolygott a szerencse, az együttesben A és B kategóriás zenészekkel játszhattam együtt, akiktől sokat tanulhattam. Az együttes 1969-ben a Salgótarjáni Amatőr Könnyűzenei Fesztiválon Arany diplomát kapott a hagyományos tánczene kategóriában.
Ez a szerelem ma is tart, a SYGMA együttes ma is megvan, most is muzsikálunk, igaz, nem túl gyakran. Az alapító tagok közül csak egy zenész hiányzik, ő sajnos már a klasszikusokkal muzsikál.
- Már több mint egy éve nyugdíjas vagy. Hogy élted meg a váltást és hogyan telnek nyugdíjas napjaid?
- A nyugdíjas életem jól telik, nem szakadtam el a volt munkatársaktól, mindegyikünk névnapját közösen megünnepeljük. Az életemet alacsonyabb sebességi fokozatba kapcsoltam, mert az utolsó DÉMÁSZ Rt.-nél töltött munkáséveimben a "motorom” kétszer figyelmeztetett koszorúérgörccsel. Ezt nekem komolyan kellett vennem.
A házat, melyben lakunk, igyekszem rendben tartani, van kertünk, melynek művelése az én feladatom, muzsikálok, hangszerelgetek, néha még horgászni is eljutok.
Végezetül azt kívánom mindenkinek, találja meg örömét a munkában, tudja szeretni az embereket, a zenét, legyen egészséges és boldog a családjával együtt!

Braun J.

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége