Az Európai Parlament harmadik energia-csomag legfrissebb hírei

A 2011. február 21-22-i EVDSZ rendezvény – Elektromos hálózatok Európában projekt – keretén belül a résztvevők (Jan Willem Goudriaan, az EPSU főtitkárhelyettese, Charlotte Renaud az EURELECTRIC képviselője, valamint a cseh, szlovák, román és magyar képviselők) közösen áttekintették az új Európai Üzemi Tanácsra vonatkozó direktívákat, európai szociális párbeszéd helyzetét a villamosenergia-iparban.

Részletesen elemezték az Európai Üzemi Tanácsok új direktívájával kapcsolatos aktuális feladatokat. Elemezték a kötelező jogszabályok, EU direktívák beültetését a nemzeti törvénykezésbe, az ezzel kapcsolatos feladatokat. Vizsgálták az egységes európai normarendszert és a minimum követelményeket, valamint a helyi érdekegyeztető fórumok működését. A program indításaként Charlotte Renaud és Jan Willem Goudriaan előadást tartott az európai szociális párbeszédről, annak szervezéséről és a tárgyalt témákról.

Charlotte Renaud előadása

Jan Willem Goudriaan előadása

Kozák László (aki előadást tartott az új európai üzemi tanácsi direktíváról is) és Potápi Rita szervezésében az EÜT-ről csoport viták kerültek lebonyolításra, melynek összegzésére plenáris ülésen került sor.

Bemutatásra került egy animációs film, melynek célja, az új Európai Üzemi Tanácsi irányelvek népszerűsítése. Ismertetésre került a projekt kiszolgálására készült új honlap, mely ennek a honlapnak a része. Feltöltésére a következő hónapokban kerül sor.

Részletesen elemezték az Európai Üzemi Tanácsok új direktívájával kapcsolatos aktuális feladatokat. Elemezték a kötelező jogszabályok, EU direktívák beültetését a nemzeti törvénykezésbe, az ezzel kapcsolatos feladatokat. Vizsgálták az egységes európai normarendszert és a minimum követelményeket, valamint a helyi érdekegyeztető fórumok működését. Gál Rezső előadásában az EP harmadik energia-csomagját, valamint az ezzel kapcsolatos aktuális fejleményeket ismertette, kitérve a magyar elnökség alatt történt eseményekre. Külön szegmens volt a villamosenergia-ipar dolgozóira tett hatások elemzése. Kerekasztal beszélgetésre került sor a munkaügyi kapcsolatok átalakulásáról, a "jó gyakorlatok"-ról. Részletes elemzés történt az EDF, RWE és az E.ON tapasztalatokról.

A harmadik energiacsomag előzményei

Az Európai Unió megalakulásától számítva évtizedekig háttérbe szorultak az energiaproblémák. A 2006 márciusában kiadott energiapolitikai „Zöldkönyv” volt az első mértékadó vitaanyag. Ezt követően döntés született arról, hogy az energiakérdések állandó napirendként szerepelnek a miniszteri találkozókon.

2007. év elején a bizottság egy integrált energiaügyi és éghajlati dokumentumcsomagot bocsátott ki, melynek főbb megállapításai az alábbiak:

• az energiaigények növekednek (míg a belső források csökkenek), ezért az EU külső energiafüggősége a jelenlegi 50%-ról 70%-ra fog emelkedni
• növekszik a függés Oroszországgal szemben
• az árak növekedése – mind a földgáz, mind a villamos energia – elkerülhetetlennek látszik
• drasztikus klímaváltozás előtt állunk
• gondok vannak az energetika versenypiaci helyzetével, az átalakulás nem befejeződött be és kétséges a piacokon – a koránt sem tökéletesen – elképzelt verseny
• nagy összegű befektetések kellenek, melyek megoldása még tisztázatlan.

A fenti problémacsomagból az EU leginkább a drasztikus klímaváltozásra reagált, melynek fő megoldási iránya az ún. „háromszor 20 százalék célkitűzés 2020-ig”.

Ennek részletei:

• primerenergia megtakarítás 20%
• üvegházhatású gázkibocsátás 20%
• megújult energia részaránya 20%

A fentieken túlmenően az EP döntött arról, hogy diverzifikálja az energia beszerzési irányokat, útvonalakat és az energiahordozókat. Megjelenik a nukleáris technológia óvatos elfogadása. Új direktíva kidolgozása az energiapiacok versenyjellegének erősítésére.

2008-ban Európát is utolérte a gazdasági válság, de az elvek nem változtak. A villamos energia árát tekintve azonban érdekes folyamat volt megfigyelhető. Az erőművek transzformátorkapcsain kimenő áram ára olykor drasztikusan (30-50%-kal) csökkent, ugyanakkor pl. Magyarországon a kisfogyasztóknál az áram ára gyakorlatilag változatlan maradt.

2009 év elején az EU kibontotta korábbi célkitűzéseit és konkrét projekteket határozott meg.

Lényegében ebből a programcsomagból áll az EU 3. számú liberalizációs energia dokumentuma.

A harmadik energia-csomag

Fő elemei:

• szélerőmű park (40 GW) az Északi-tengeren és a Balti-tengeren
• naperőmű beruházás észak-afrikai sivatagban, a Szaharában (20 GW)
• üzemanyagoknál 10%-os bio-részarány elérése 2020-ig
• jelentős hálózatfejlesztések
• mindenre kiterjedő energiatakarékosság
• új direktívák a verseny tökéletesítésére, a jogrend igazítására.

A harmadik liberalizációs energiacsomagot az EP 2009. április 22-én fogadta el. Részletek itt Az EP döntött arról is, hogy a tagállamoknak másfél év alatt kell átültetniük a jogszabályokat saját jogrendjükbe.

A jogrenddel kapcsolatos fő feladatok:

• a termelés- és a hálózat-üzemeltetés szétválasztása
• fogyasztói jogok kiszélesítése
• „a tulajdonosi szétválasztás” megvalósítása (ez utóbbi, mint látható komoly vitákat okozott, mely megosztotta a EP-ben résztvevő országokat), de végül a tagországok követelésére több variációból álló megosztó javaslat került elfogadásra. Ez ellen különösen Franciaország és Németország tiltakozott, más országokkal együtt, ugyanis szerintük a tulajdonosi szétválasztás alkotmányellenes és káros szociális következményekkel járhat

A harmadik liberalizációs csomag kiterjed a gázpiac irányába is.

Mind a villamosenergia-ipar, mind a gázágazat területén szét kell választani a termelést és a hálózatüzemeltetést.

Ennek egyes elemei:

• az integrált vállalatoknál szét kell választani a hálózatot egyéb tulajdonoktól
• a „szállítóhálózatot” át kell adni egy független rendszerirányítónak
• a független szállítórendszer-üzemeltető modellben biztosítani kell, hogy a tulajdonostól függetlenül tudjanak működni

Az Európai Bizottság a Tanácsülést megelőzően 2010. novemberében fogadta el a biztonságos energia-ellátás és energiafelhasználásról szóló „energia 2020 stratégiát, valamint az ezzel kapcsolatos „energetikai infrastruktúra prioritások 2020-ig terjedő programját” .

Az Európai Parlament döntött arról is, hogy létrejön Európai Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség. Az Európai Parlament által adott határidő lassan lejár, azért a magyar elnökség alatt Brüsszelben az Európai Tanács 2011. február 4-én ülést tartott: Új fejezet az európai energiapolitikában. Ezen ülést követően kiadtak egy záróközleményt, amelyben sürgetik az egyes tagállamok energia infrastruktúrájának korszerűsítését és bővítését, valamint a tagállamok hálózatainak összekapcsolását. Európában meg kell teremteni 2014-re az egységes gáz- és árampiacot.

Ezek tehát a fő új irányelemek az EU-ban.

A Tanács február 4-i ülést megelőzően mind a szakszervezetek, mind a munkáltatók kialakították saját maguk álláspontját.

Az EPSU főtitkárhelyettese Jan Willem Goudriaan, valamint az Energia Bizottság elnöke Sven Bergelin és a két alelnök Jan Ruden és Gál Rezső levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek (Magyarország tölti be az Európai Uniós soros elnöki szerepét) a levél innen letölthető.

Ebben a levélben különös hangsúlyt kapott

• az energiaágazatban a szakképzett munkaerő biztosításának fontossága,
• a klímaváltozással kapcsolatos átalakulás során igazságos foglalkoztatási átmenet és tisztességes munkahelyek kérdése,
• az energiaszegénység,
• széles nemzeti és európai szintű tárgyalások,
• Európa új hálózatainak kialakításával kapcsolatos feladatok,
• az elhasznált nukleáris fűtőanyag és a radioaktív hulladékok témaköre.

Az Orbán Viktorhoz írt levél mellékletét képezi az ETUC végrehajtó Bizottságának 38 oldalas dokumentuma, melyet az ETUC Végrehajtó Bizottsága 2010. december 1-2-án fogadott el. Itt olvasható. Összegezve, az Európai Szakszervezeti Szövetség az alábbi 20 pontban határozta meg a prioritásokat:

1. Európai Energiaszolidaritási Paktum kidolgozása
2. Az energiaellátás biztonságának garantálása
3. 3. Demokratikus Európai Energiaügynökség felállítása egy általános érdekű közös európai energiapolitika előmozdítására és az energiapiac szabályozásának javítására
4. Annak biztosítása, hogy az energiaszámlák igazságos (szociálisan méltányos, megfizethető, a méltányos megtérülésen és nem a túlzott nyereségrealizáláson alapuló) árakat tükrözzenek
5. A veszélyeztetett energiafogyasztók védelme és az alacsony, illetve közepes jövedelmű háztartások energiaszámláinak csökkentése
6. Megfelelő gazdasági jelzések megfogalmazása az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére az energiapolitikák eszközeivel
7. A kutatás–fejlesztés (K+F) finanszírozása, szabályozása, illetőleg eredményességének javítása
8. Szociális és környezeti követelmények integrálása az energia-infrastruktúrára vonatkozó közfinanszírozású szerződésekbe, és az EU-finanszírozás lehetőségének fenntartása csak olyan társaságok számára, amelyek megbízható vállalati társadalmi felelősségvállalási (CSR) politikával rendelkeznek
9. A hálózatok modernizálása olyan szabályozási és pénzügyi keret elfogadása révén, amely elősegíti az intelligens energiahálózati kapacitások növelését, előmozdítja az energiatakarékosságot, és lehetővé teszi, hogy a megújuló energiaforrások, a decentralizált termelés, illetőleg a kapcsolt hő- és energiatermelés ideális módon hozzájárulhassanak a célok eléréséhez
10. Az energiatakarékosság és az energiahatékonyság javítása az ipari, az építőipari és a közlekedési ágazatban, és a teljes primer energiafogyasztás legalább 20%-kal való csökkentése az elkövetkező évtizedben az egyes tagállamokra kötelezően érvényes energiatakarékossági célok meghatározása révén
11. Olyan átalakítási program kialakítása, amely bátorítja a beruházásokat az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra alapuló új iparpolitikákba
12. Felújítási program kialakítása a teljes lakóingatlan-állományra
13. Fenntartható és megfizethető közösségi közlekedés biztosítása
14. Az energiaforrások diverzifikálása a megújuló energiaforrások kifejlesztésével és egyéb olyan alacsony CO2-kibocsátású alternatívák kifejlesztése révén, mint a kapcsolt hő- és energiatermelés
15. Irányelv elfogadása a fenntartható mobilitásról, amely biztosítja egyfelől a közlekedési egységek, másfelől a termelési és terjesztési rendszerek jobb koordinálását
16. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás által nyújtott előnyök kihasználása a minőségi munkahelyek létrehozása terén
17. Olyan fenntartható és minőségi foglalkoztatási programok létrehozása, amelyek előre felkészülnek a szerkezetváltásra és megelőzik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás negatív szociális következményeit
18. Állandó egyeztetés kialakítása a szociális partnerekkel a klímaváltozási politikák szociális és gazdasági kihatásaival kapcsolatban
19. Az emberi jogok, a szakszervezeti jogok és a demokrácia érvényesülésének elősegítése oly módon, hogy azok kritériumként kerülnek megfogalmazásra részben a közfinanszírozás megítélésekor, részben az energiaügyi párbeszéd és együttműködések kialakítása során
20. Magas színvonalú egészség- és munkavédelmi normák érvényesítése az energiaágazatban és minden más energiahasználó ágazatban, valamint a munkavállalók és polgárok hatékony védelme

A Európai Tanács 2011 február 4-i ülésére elkészítette az európai munkáltatói szövetség is a maga álláspontját,
Ezt ezúton közreadjuk. Letöltés Az EURELECTRIC az államok és kormányok vezetőihez címeztek megállapításokat és Európa villamosenergia-helyzetét 7 pontban értékelték. További 4 pontban direkt intézkedéseket javasoltak.

A két dokumentum összevetéséből (ETUC, EURELECTRIC) látszik, bőven van nézetkülönbség, eltérő látásmód.

Végezetül az EPSU Energia Bizottsága döntött arról, hogy az elnökség találkozót indítványoz a magyar elnökség energia miniszterével abból a célból, hogy az ETUC és az EPSU állásfoglalás minél nagyobb tartalommal kerüljön be az uniós elvek közé. Erre várhatóan heteken belül sor kerül.

Gál Rezső