A temetésen Simig Péter piacszervezési igazgatóhelyettes búcsúztatta az elhunytat:
„…Jenő távoztával a közösségünket ért veszteség felbecsülése döbbentett rá mindannyiunkat arra, valójában milyen rendkívüli, nagyszerű ember, kolléga, barát távozott el közülünk.
Mert Jenő rendkívüli, nagyszerű ember volt. Hazulról, a hőn szeretett Sándorfalváról a zavaros erkölcsű fővárosba magával hozott egy sor olyan tulajdonságot, amiért cégünknél szinte a belépése napjától mindenki a szívébe zárta. Kedvessége, szerénysége, kellemes modora napjainkban ritka módon találkozott a fajsúlyos szakember nélkülözhetetlen ismérveivel: jól képzett, szorgalmas, kitartó, megbízható, precíz és végtelenül tehetséges munkatársunk volt.
Rövid szakmai életútján is maradandót alkotott. A sok-sok, szakmánkban nélkülözhetetlenül fontos, napi „apró-munkán” túl, jó tulajdonságait egy nagy feladatra koncentrálva elkészítette a Határkapacitás aukciós programját, ami akár egy teljes szakmai életút méltó csúcspontja is lehetett volna. Ő ezt már fiatalon megalkotta, mintha sejtette volna, hogy a maradandó megalkotásához rövid idő áll rendelkezésére....
Pedig terveit hosszú távra méretezte. Tudtuk, hogy imádott feleségével, Ildikóval lakásra gyűjtöttek, s gyereket, gyerekeket szerettek volna.
Nem érhette meg.
Még sok mindent nem érhetett meg.
Nem érhette meg, hogy kedvenc könyvének, a "Galaxis útikalauz Stopposoknak" napjainkban elkészült filmváltozatát megnézhesse.
És nem érhette meg - a legnagyobb szomorúságunkra - a 34. születésnapját sem....
Gonosz korunk kegyetlen betegsége mindebben megakadályozta. Pedig már azt hitte, hogy sikerül győzedelmeskedni felette. S ezt mi is elhittük neki, oly szívesen....
Amikor itt állunk drága kollégánk, halottunk koporsója mellett, nem is tudjuk, hogy kihez intézzük fájdalmas kérdésünket:
Miért mindig a jók mennek el?
Nyugodjál békében Jenő! Mi sem felejtünk el....”