Észak-magyarországi Áramszolgáltató Szakszervezet, Sárospatak – Marczi Zoltán

– A technikum elvégzése után a vállalat sárospataki üzemigazgatóságán kezdtem. Itt, mint akkoriban szokás volt, végig jártam a „második” iskolát, vagyis az előszerelőtől az üzemirányításig, a tervezéstől a leolvasáson át az üzemeltetésig megismertettek minden munkafolyamattal, és azok egymásra épülésével. Később a sátoraljaújhelyi kirendeltségen maradtam, mint önálló szerelő. Ott megtanulhattam mindent, ami a hálózat üzemeltetésével kapcsolatban lehet, gyakorlatot az üzemzavar elhárításban, gyors megfontolt döntéseket, körültekintő, balesetmentes munkavégzést, végül, de nem utolsósorban a rutinos kollégáktól a szakma csínját-bínját. A kirendeltségek megszűnésével a régióközpontba kerültem, ahol munkairányítási, később diszpécseri feladatokat végeztem. Az úgynevezett RÉVÉSZ bevezetése óta üzemviteli operatív irányítói munkakörben dolgozom.

Jelenlegi munkakörömben sok kihívással kell szembenéznem. Ehhez biztosított minden elérhető segítség a munkáltató részéről. Vannak apróbb problémák, de megfelelő munkabiztonság és jó munkahelyi légkör vesz körül.

Az utóbbi évek alatt különváltak a tevékenységek, más-más cég- és érdekcsoportok végzik a munkafolyamatokat és csak a „szerelés” bizonyítja hová tartozunk. Az emberek nem fogadják jó szívvel, hogy mi csak ezzel, vagy azzal a munkával foglalkozunk, és bármi másban kérnek segítséget, nem adhatunk, vagy nem is tudunk – ezt nem értik meg. Holott mindenki azt hirdeti, hogy a fogyasztó az első és őt kell kiszolgálnunk.

A berendezéseken át a programokig folyamatosan frissülnek a rendszereink. Gyakran nem is tudok valamit begyakorolni, mert gyorsan megváltoztatják és jön az újabb verzió. A teljesítménymérések, a normaidő-ellenőrzések arra késztetnek engem is, hogy állandóan topon legyek. Ezért mindig tanulnom kell, hogy szinten tartsam szakmai ismereteimet.

A közvetlen kollégáimmal szerencsére felhőtlen a kapcsolatom. A problémákat megbeszéljük ha kell, vitatkozunk valamennyi témában, akár a munkával kapcsolatban, vagy más, mindennapos dolgokban. Közösségünk fiatal, ha úgy tetszik sportos, és ha baj van, akkor összetartó, szóval számíthatunk egymásra.

Az érdekvédelem sokáig talán az a jó szó, ismeretlen volt számomra, nem voltam szakszervezeti tag. A kollégáimmal folytatott beszélgetések hatására léptem be. A pontos idejére nem is emlékszem, de talán nem ez a fontos. Az a lényeg, hogy itt vagyok és tudom, közösen képesek vagyunk az érdekeinket érvényesíteni a munkáltatóval szemben és talán érte is, mert ha jól érzi a munkahelyén magát az ember, akkor a feladatokat is jól, odafigyeléssel pontosan, biztonságosan végzi. A kapcsolatot egymás között a legjobb eszközt felhasználva tartjuk. Ha sürgős döntéseket kell hozni, akkor telefonon, egyéb ügyekben email-ben. Aztán havonta az szb-üléseken tárgyaljuk meg az aktuális feladatokat.

Napjainkban nagyon nehéz a munkáltatóval szemben engedményeket elérni, célokat megvalósítani. Sokat jelent, az információ gyors és pontos megszerzése. Gondolkodom és igyekszem megtalálni a munkáltató és a munkavállalók érdekeinek megfelelő közös nevezőt. Munkaterületemen már lecsökkentek a konfliktushelyzetek, a kollégák naprakész tájékoztatást kapnak és a véleményeiket hamar „megjáratjuk” egymás között.

Az érdekképviseletnél sok fontos dolog van, egyik, hogy felhívjuk a figyelmet: A korkedvezmény sokat jelenthet. Vegyék észre, hogy aki innen megy rendes nyugdíjba - már ha tud -, meddig élvezheti jól megérdemelt pihenését.

Szabadidőmről, családomról annyit, hogy amikor csak lehet, otthon vagyok. Három fiam van, velük mindenféle dolgot kipróbálunk, játékokat, kirándulást, vízi sportokat, a horgászatot. Egyáltalán nem unalmasak az együtt töltött órák, melyek alatt igyekszem sok mindenre megtanítani őket.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége