ÉMÁSZ Tagszakszervezet bizalmi – Nagy Péterné

Nagy Péterné Zsuzsa munkája során nagyon sok lépcsőfokot bejárt: gépíróként kezdte a műszaki-fejlesztési főosztályon 1973-ban, majd a biztonságtechnikai osztályon dolgozott, utána Bezerédi Antal vezérigazgató mellett látta el a titkársági feladatokat. Jelenleg a számviteli osztályon dolgozik, mint bejövő számlakönyvelő.

–A mindennapokban jól érzem magam, alkalmazkodom a környezetemhez és igyekszem pozitívan hozzáállni mindenhez! Változatos a munkám és a kolléganőimmel is nagyon jól kijövök. Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy ezen az osztályon és ilyen jó kollektívában folytathattam a munkámat. A munkakörülményekkel is teljes mértékben elégedett vagyok, amire szükségem van, minden adott. Természetesen figyelem a cégben zajló átalakulást, mert enélkül a munkámat nem tudnám elvégezni, hiszen itt is változik sok minden. A világválság is érdekel, mert érintett vagyok benne, ugyanis a gyerekemék svájci frank alapú hitelt vettek fel lakásukra, így akár akarom, akár nem, kénytelen vagyok erre is figyelni. Sajnos a gazdasági válság is és a folyamatos átalakítások is előrevetítik a továbbiakban is azt, hogy tovább csökken a munkahelyek száma. Nem tudom, hogy a mai fiatalok hol helyezkednek majd el, milyen jövő vár rájuk. Megmondom őszintén, hogy nem is szeretnék most fiatal lenni, nagyon sajnálom ennek a korosztálynak a tagjait.

Az idősebbek közül többen nyugdíjba mentek. Már nagyon kevesen szolgálunk az úgymond régiek közül. Van, akivel tartom a kapcsolatot, és telefonon is szoktam beszélni velük. Nagyon jó felidézni a mögöttünk hagyott időt. Nekem szép emlékeim vannak a hajdani brigádéletről, amely most nem mondható el. Be kell vallanom, vallanunk, sajnos közömbösek vagyunk egymás iránt, és ez nekem nagyon furcsa, nem is tudom megszokni.

Hamarosan elérem a negyven éves munkaviszonyt, szeptembertől nyugdíjas leszek. A szakszervezetnek 1973-tól tagja vagyok. Később bizalmi lettem és úgy érzem, hogy tisztességgel el tudom látni ezt a feladatot, vagy inkább tisztséget. Manapság nagyon nehéz dolga van az érdekképviseletnek, sokat kell tárgyalni a munkáltató képviselőivel addig, amíg sikerül őket érvekkel meggyőzni, például egy bértárgyalásnál. Úgy gondolom, hogy eddig mindig sikerült elérni azt, amit akartunk, és ez örömmel tölt el.

Ismerem több más cégnél a munkakörülményeket, tájékozott vagyok, így ezeket össze tudom hasonlítani az ÉMÁSZ-szal. Van, ahol több a kafetéria, mint nálunk, de én azt szoktam mondani, hogy annak örüljünk, hogy ez is van, mert sok olyan cég akad, ahol ilyen juttatást nem kapnak a munkavállalók. A kafetéria keretét nagyon sok mindenre fel tudják használni a dolgozók: például lakásfelújításra, bérletvásárlásra, üdülésre, szállásköltségre, étkezésre, vagy egészségpénztári tagságra. A szakszervezeti tagok karácsonykor szaloncukrot kapnak, nőnapkor szép ajándékot vehetnek át, a gyerekek mikuláscsomagot kapnak, és az sem utolsó szempont, hogy minden évben volt bérfejlesztés. Én azt hiszem, hogy mindezzel elégedettek lehetünk.

A munka mellett számomra a család a kikapcsolódás. Mindez azt jelenti, hogy unokázom. Van három gyönyörű lányunokám: Lilla öt, Léna három, Szonja pedig egy éves. Ők jelentik nekem a boldogságot, ha jönnek, akkor a mamának, azaz nekem azt kell sütnöm és főznöm, amit kérnek, és ezt természetesen meg is csinálom. Ez tölti ki a szabadidőm nagy részét, de nagyon szeretek olvasni, rejtvényt fejteni, színházba járni és a barátokkal együtt kirándulni. Nagyon sok szép helyet bejártunk már, idén húsvétkor az unokákkal együtt Telkibányát vesszük célba.

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége