Harmincötödször vetélkedtek a sportág barátai, művelői, a háromnapos eseménynek a magyar tenger partján lévő Hotel Lidó adott otthont. Vendég voltam, mégis azt éreztem, hogy az iparág nagy családjához tartozom. Választhattam szobát, bemutattak mindenkinek, teljes ellátást kaptam, nem tudtam olyat kérni, amit ne teljesítettek volna.
Gens una sumus - egy család vagyunk. A szervező győriek szerint ez a jövőben is így lesz. Az ilyen és ehhez hasonló alkalmak módot adnak a baráti szálak erősítésére, a tapasztalatcserére, az iparági örömök és gondok megbeszélésére, aztán kirándulásokra, sétákra, a szomszédos üdülők megtekintésére, valamint nosztalgiázásra, az emlékek gyűjtésére.
Nem ültem asztalhoz, csupán néhány magánpartit váltottam Kozsik Tiborral, az ÉMÁSZ Rt. szakszervezeti bizottságának titkárával, mégis úgy kezeltek, mint a bajnokot. Elhalmoztak ajándékokkal, lesték a gondolataimat és még arról is érdeklődtek, hol, merre dolgozom, mely lapokban publikálok, s kértek, ha úgy gondolom, ha kedvem tartja, szívesen elolvassák napvilágra kerülő soraimat. Örömmel írok, ha úgy tetszik nyílt levelet azért is, mert egyre kevesebb a vállalati sportnap, a több napos összetartás pedig napjainkban már olyan ritka, mint a fehér holló. A villamosenergia-ipar a kivételek közé tartozik, javaslom mindenkinek, aki döntési helyzetben van: ápolják, őrizzék, védjék hagyományaikat, legyenek rá büszkék, hogy évtizedeken át emlékezetes napokat nyújtanak a sportban is helytálló munkavállalóiknak.
(Forrás: "forró drót" újság 10. évf. 9.sz.)