2008. augusztus 5.

A közelmúltban, a hagyományos nyárvégi nyugdíjas találkozó keretében Kassán jártak az ÉMÁSZ Nyrt. miskolci régióközpontjának volt dolgozói.
A négy autóbusz szikrázó napsütésben tette meg az utat Kelet-Szlovákia legnagyobb városáig, a mintegy 240 ezer lakosú Kassáig. Voltak olyanok is, akik még soha nem lépték át a határt, s most tapasztalták először az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik "kézzel fogható” előnyét. A százötven nyugdíjas úti okmányait, elsősorban személyi igazolványát pár perc alatt megnézték a határőrök, majd röpke fél óra múlva már a magyarul beszélő idegenvezetők szakszerű és hangulatos városismertetését hallgatták a turisták.
Megtudtuk többek között, hogy Nagy Lajos idején, 1347-ben Kassa már királyi város volt, olyan rendkívüli szabadságjogokkal, amelyek akkor csak Budát illették meg magyar földön.
Pompás látvány
A város főutcája, pontosabban fogalmazva sétálóutcája szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Már a villamosok sem zakatolnak ott, így a gyalogosok zavartalanul nézelődhetnek, csodálhatják a látnivalókat. A város címerénél elkészültek a csoportfotók, aztán a híres szökőkút-együttesnél újra kattogtak a gépek. A kassai látnivalók élén természetesen a dóm áll. Az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomot 1380 táján kezdték építeni. A gótika nagyszerű külföldi mintáira figyelve mégis sajátosan kassai épület született meg az évtizedek és évszázadok alatt. A gótikus katedrálisokat ugyanis nem rohamszerű kampánymunkával készítették, hanem hittel, becsvággyal és türelemmel, - ezek a közeli Mészáros utcában született író, Márai Sándor szavai a Kassai polgárok című drámájából.
Az egyik kriptában a meghatottságtól bizony nehezen vettük a levegőt. A kassai dóm ugyanis nemcsak a hit, hanem a magyar nemzeti történelem egyik zarándokhelye is. 1906-ban itt temették újra II. Rákóczi Ferencet, a nagyságos fejedelmet és bujdosó társait, miután a törökországi Rodostóból hazahozták hamvaikat.
A márványkoporsókon piros-fehér-zöld szalagos koszorúk, virágok, a templom falán pedig magyar és szlovák hálatáblák hirdetik: az ősi falak között él az emlékezet. Az ÉMÁSZ nyugdíjasai is elhelyezték a hála és megemlékezés koszorúját történelmünk nagyjainak nyughelyén.
Séta az ódon utcákban
Magunk is tapasztaltuk, hogy Kassán nagy gondot fordítanak a műemlékekre, sokat költenek az évszázados házakra, amelyeket olyan színűre festettek, mint amikor azokat hajdan felépítették. Irigykedve néztük az egymást érő tavernákat, kávézókat, sörözőket és óhatatlanul is arra gondoltunk, hogy van még mit tenni a miskolci főutcán annak érdekében, hogy úgy ragyogjon-csillogjon, mint a kassai. Gyorsan teltek a kellemes túra percei, órái, hamar eljött az ebéd ideje. Pecsenyehús párolt káposztával, knédlivel, igazi felvidéki fogás, jó választás volt. A délután a vásárlással, sétával, egyéni programmal telt. Sokan benéztek az egykori Prior áruházba, amelyben napjainkban már egy multinacionális cég vetette meg a lábát. Jutott idő az udvarokban lévő és a kapuk alatti butikok megtekintésére, egy-két pohár, pompás ízű Aranyfácán sörre..., aztán a buszokban jött az újabb meglepetés. Valamennyi jelenlévő - a társaság és a szakszervezeti bizottság jóvoltából - ajándékcsomaggal gazdagodott.
Hazafelé többen megjegyezték: ez volt az elmúlt időszak egyik legsikeresebb nyugdíjas találkozója. Jövőre érdemes lenne bepillantani Rozsnyóra, Besztercebányára, vagy éppen Poprádra, s megcsodálni a Tátra csúcsait.

Győri
(Forrás: "forró drót" újság 12. évf. 9.sz.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége