Akadnak riportalanyok, akik pillanatok alatt kitárulkoznak, ezért élvezet velük beszélgetni. Közéjük tartozik Koroknai Lászlóné Anikó, az ÉMÁSZ Rt. szakszervezeti bizottságának titkárnője.
- Ha valaki bekopog az ÉMÁSZ Rt. szakszervezeti irodájának ajtaján, nyomban önnel találkozik. Ez szinte erősíti azt a látszatot, mely szerint emberemlékezet óta itt dolgozik.
- Tizenhét esztendeje vagyok émászos, ebből tizennégyet valóban egy helyen, egy asztalnál töltöttem el. Amikor idekerültem, úgy gondoltam, az lesz a legjobb, ha az ajtóval szembe ülök. Ebbéli megszokásomon pedig már nem akarok változtatni.
Kulturált körülmények
- Az áramszolgáltatást megelőzően hol dolgozott?
- Több helyen. Például a Mátra Füszértnél, a Gabonaforgalmi Vállalatnál, a Csepel Járműalkatrész Nagykernél.
- Akkor van összehasonlítási alapja!
- Remélem, hogy senki nem veszi "udvarlásnak” amikor határozottan kijelentem: az ÉMÁSZ-nál sokkal kulturáltabbak a munkakörülmények, mint a felsorolt és napjainkban már nem létező, vagy átalakult cégeknél.
- Egy kis számtan: tizenhét, mínusz tizennégy, egyenlő három...
- Értem a célzást. Három évig a kereskedelmi főosztályon tevékenykedtem. Úgy kerültem át mostani helyemre, hogy az elődöm nyugdíjba ment. Kohányi Pál, a szakszervezeti bizottság titkára pedig titkárnőt keresett, rám gondolt és nekem kedvem volt átjönni.
- Akkor a kérdés önmagát kínálja: helyesen döntött, netalán megbánta?
- Nagyon jól tettem! Ez a munka nekem való, mintha csak, már elnézést a hasonlatért, a testemre szabták volna.
- Miért érzi ezt?
- Szociálisan érzékeny alkatú vagyok. Megértem az emberek gondjait, problémáit, mindenhez és mindenkihez tudok alkalmazkodni, soha nem éreztetem az esetleges egyéni gondjaimat.
- Hozzátehetem, hogy ha vannak ilyenek, egy-egy mosollyal úgymond mindent a helyére tesz!
- Látott már ön morcos titkárnőt? Ha igen, milyen véleménnyel távozott onnan? Ebben a funkcióban elsődleges szempont a közvetlenség és a nyugalmat árasztó mosoly.
Szeret beszélgetni
- A főnökei mindig férfiak voltak?
- Az ÉMÁSZ-nál igen. Régebben Kohányi Pál, most pedig Gembiczki Tibor. Éppen most, a nemzetközi nőnapon meggyőződéssel hangsúlyozom, hogy megítélésem szerint sokkal jobb a férfiakkal dolgozni, mint a nőkkel. Ebbe az "utcába” azonban részletesen ne menjünk bele.
- Nem is volt szándékomban! Inkább arra vagyok kíváncsi, hogyan jött ki a hajdani szakszervezeti titkárral és miképpen találta meg a közös hangot a mostani elnökkel?
- Nagyon könnyen. Sokat segített, hogy már ismertem őket, amikor a főnökeim lettek. Természetesen más egyéniségek, de ebben semmi különös nincs, hiszen két egyforma ember aligha létezik a földön. A már nyugdíjas Kohányi Pál is bizonyára jó emlékeket őriz rólam, hiszen név- vagy születésnapomon mindig felköszönt és telefonon is sokszor beszélünk.
- Gyakran látom, hogy szívesen elbeszélget a társaság munkavállalóival, legyenek hölgyek, vagy férfiak. Mit tapasztal, milyen benyomásokat szerez?
- Az feltétlenül az igazsághoz tartozik, hogy sokat szigorodtak a munkakörülmények és a dolgozók biztonságérzete is csökkent. Változó világot élünk, piacgazdaságot építünk, s ha tetszik, ha nem, meg kell értenünk, hogy a gazdaság kihívásai örökösen új helyzetet teremtenek.
- Elsorolná a napi teendőit?
- Változatos a munkám, ezért is élvezem. Címszavakban: kapcsolattartás, telefonhívások, a szakszervezeti tagok segélykérelmeinek átvétele, kifizetése, a nyugdíjasok tagdíja, levelek írása, jegyzőkönyvek vezetése, üzemi tanácsi dolgok, önsegélyező pénztár, rendezvények, értekezletek előkészítése, és így tovább. Valamennyit élvezettel csinálom, remélem, innen megyek majd nyugdíjba.
- Ehhez persze még sok idő kell! Mondja, mit adtak a hölgyeknek nőnapra?
- Kávéskészletet. Nagyon szép és praktikus ajándék. Hárman választottuk és azt hiszem, hogy jól döntöttünk.
Kisunokája hatéves
- Családjáról kérdezhetem?
- Miért ne! Két lányom van. Orsolya 26 esztendős, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban ápolónő, Petra 21 éves, levelezőn tanul a szolnoki Idegenforgalmi és Szállodaipari Főiskolán. Azt azonban még ő sem tudja, hol fog dolgozni... Megyénkben ezen a területen elhelyezkedni szinte képtelenség. Családom szemefénye az unokám, a hatesztendős Máté.
- Mivel tölti a szabadidejét?
- Kedvelem a jó filmeket, a zenét, a vízpartot, a napfényt, imádok külföldre utazni, újabban pedig hitet tettem az egészséges életmód mellett.
- Mire gondoljak?
- Ügyelek a táplálkozásra, tavasztól őszig sétálok, kirándulok. Sokan mondják, hogy könnyű nekem, hiszen Miskolc egyik legszebb helyén, a Komlóstetőn lakom. Nos, lakásom ablakából tényleg pompás kilátás nyílik a diósgyőri várra, amely különösen este, kivilágítva meseszép látvány. Aztán a "lábaim” előtt hever a havas bükki táj is. Megnyugtat és feltölt ez a panoráma.
- Szeret főzni?
- Igen, otthonosan mozgok a konyhában, jól áll a kezemben a fakanál! Minden ételt meg tudok csinálni és jóleső érzés tölt el, amikor dicsérik a kosztomat.
Győri István