2008. augusztus 5.

A hagyományoknak megfelelően a Miskolc határában lévő Csanyik-völgyben tartották a tizenkettedik ÉMÁSZ Villamos Napot, amelyen Áramszolgáltatásért Emlékplakettet kapott Barta Lajos értékesítési munkatárs.

– Társaságunk igazgatóságának tagja, dr. Konrad Mussenbrok és Mészáros Péter humánerőforrás igazgató gratulált elsőként - kezdte a beszélgetést a mindig elegáns Barta Lajos. – Nagyon jólesett mindkettejük kézfogása és gratulációja, valamint a jelenlévők tapsa is.

Harmincegy esztendeje
– Hol van a munkaterülete?
– Az üzleti és lakossági értékesítési igazgatóságon, az Észak-magyarországi értékesítési központban.

– Hány esztendős émászos múlttal büszkélkedhet?
– 1974. július 9-én léptem be, vagyis már harmincegy esztendeje tartozom az iparág nagy családjához.

– Végig Miskolcon dolgozott?
– Nem. Szolgálati időm nagyobb részét Kazincbarcikán töltöttem el. Tervező technikusként kezdtem, majd üzemviteli technikus lettem. 1980-ban kerültem a nagyfogyasztói csoporthoz, tizenhárom évvel később pedig, amikor összevonták a kazincbarcikai és a miskolci üzemigazgatóságot, a megyeszékhely Patak utcában lévő hivatalában kaptam munkát. Abban az időben 731 úgynevezett nagyfogyasztó tartozott hozzánk.

– Mióta dolgozik az rt. központjában?
– Szalad az idő, már hat éve.

Jól érzi magát

– Mi a feladata?
– Tevékenységem széles körű, sokrétű. Foglalkozom a kiemelt fogyasztók szerződéskötéseivel és azok módosításával, tanácsadással, árelemzéssel és a piacnyitásra való előkészítéssel is.

– Hogy érzi magát?
– Nagyon jól! Nem udvariasságból mondom, ez a valóság. Mivel régi csapat vesz körül, könnyű volt beilleszkednem. Még kazincbarcikai koromból mindenki ismert, elfogadott, ezért nem voltak nehézségeim.

– Hát bizony, ön már régi bútordarabnak számít...
– Ötvenhét esztendős múltam, mégsem érzem magam öregnek. Fogalmazzunk úgy, hogy Barta Lajos, a régi motoros. Lendületem a régi, napjainkban sem fáradok el, bár talán többet kellene pihennem, szabadságom is bőven van még.

– Mit gondol, milyen jövő vár az értékesítési területre?
– A legfontosabb változás 2006-ra, vagy 2007-re várható. Minden bizonnyal internetes szerződéskötésre térünk át. Részt akarok venni ebben az izgalmasnak és szépnek ígérkező munkában.

Családi háttér

– Feleségem fotós, a Miskolci Fényképész Szövetkezetben dolgozik. Nagyobbik fiam, a 31 esztendős Péter Tatabányán egy jó nevű cégnél műszaki vezető. Egyébként korábban nyolc esztendeig volt émászos, az 1-es kirendeltségen kezdte és technikusi végzettséget szerzett. Kisebbik fiam, a 19 éves Gábor jelenleg hegesztő minősítési vizsga megszerzésén fáradozik, de a zene is nagyon érdekli.

– Unokája van már?
– A négy éves Bence, családunk szeme fénye.

– Szakszervezeti tag?
– Persze. 1967 októberében, a nyalós tizenötforintos bélyeggel kezdtem.

Családi házat szeretnének

– Tervei?
– Merészek! Családi házban gondolkodunk, ennek megvalósítása érdekében mindenképpen dolgozni akarok.

– Kazincbarcikáról naponta jár be Miskolcra.
– Nem fárasztó. Lakásunktól, a forgalomtól függően, jó húsz perc alatt érek Miskolcra. Autóval járok, élvezem a vezetést, számomra ez valóságos kikapcsolódást jelent. Nyugodt természetű ember vagyok, nem idegesítenek az utazások. Úgy érzem, hogy még hosszú ideig képes leszek megfelelni a velem szemben támasztott követelményeknek.

Kép és szöveg: Győri István

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége