- Hogyan gondol vissza a 2008-as esztendőre? Ezzel a kérdéssel zökkentettem ki napi munkájából Juhász Gyulánét, az ÉMÁSZ Nyrt. üzemi szakszervezeti bizottságának elnökét.
A mindig elegáns és mosolygós Jutka rögtön felel:
- Nagyszerű évet zártam, de nem csupán magamról akarok beszélni. Volt munkám és volt munkánk. Manapság ez a legfontosabb számomra és a kollégáim számára is. Vagyis egyénileg és a társaságcsoportnál alkalmazásban állók sem panaszkodhattak. Sajnos az utolsó napokban kaptunk egy rossz hírt is, így az örömbe üröm is vegyült.
- Mire gondol?
- Köztudott, hogy pályázatot írtak ki a leolvasásra és ezt nem az ELMÛ-ÉMÁSZ Ügyfélszolgálati Kft. nyerte. Ennek következtében jövőre mintegy százhatvan ember munkahelye szűnik meg. Egy szakszervezeti vezető számára ez a létező legrosszabb hír.
- Mit tehet és mit tehetnek?
- Mindent elkövetünk majd azért, hogy a legmegfelelőbb végkielégítést kapják az érintett dolgozók. És persze tárgyalásokat kezdeményezünk a leolvasást elnyert cég képviselőivel annak érdekében, hogy a munkára azokat alkalmazzák, akik eddig is ezt végezték.
- Ha jól értem; vegyék át őket!
Határozott hangon folytatta:
- Igen! Ha racionálisan gondolkodnak, mindenképpen ezt teszik majd. Leolvasóink jól dolgoztak, nagy helyismerettel rendelkeznek, hosszú ideig álltak helyt hidegben és hőségben, esőben és napsütésben, hóban és sárban. Ha olyanok kerülnének a helyükre, akik az ügy iránt kevéssé elkötelezettek, abból sok baja származna az ÉMÁSZ-nak.
- Például?
- Pontatlan leolvasás, hibás számla, romló fogyasztói elégedettség, több reklamálás. Ezt senki nem akarja. Nyilvánvaló, hogy a felsoroltakat a leolvasást hamarosan ellátó cég, amely pályázatában kemény feltételeket vállalt, sem akarja.
Négy évet már nem vállal
- Jövőre újjáválasztják az üzemi szakszervezeti bizottságot is. Ismét indul az elnöki tisztért?
- Szinte bizonyos, hogy már nem. Jelenlegi szándékom szerint nem pályázom majd. Ha igent mondanék és elnyerném a tagság bizalmát, akkor további négy esztendőt kellene vállalnom. Úgy érzem, hogy ez már nekem sok lenne. Jöjjön egy tőlem fiatalabb üszb. elnök.
- Van már kiszemelt utódjelöltje?
- Még nincs. Időnk van, a választás tudomásom szerint ősszel lesz. Addig kell megtalálni a minden szempontból alkalmas és rátermett embert.
- Nehezen tudom elképzelni az ÉMÁSZ-t ön nélkül...
- Köszönöm, jólesik, persze egyszer a búcsú, vagyis a nyugdíjba vonulás pillanata is elérkezik. Én azonban még jövőre is dolgozni akarok és remélem, hogy lehetőséget kapok rá. Viszont ketté kell választani a hivatali munkámat és a szakszervezeti választást, az érdekvédelmi tisztséget. A szakszervezet életem része, évtizedekkel ezelőtt, még az "átkosban", boltos koromban bizalmiként kezdtem. Aztán eddigi aktív éveim döntő részét úgy éltem le, hogy igyekeztem tisztességesen dolgozni a kollektíva érdekeiért. Képviseltem a munkavállalókat, amiben csak tudtam, segítettem, és ez nagyon jó érzés volt. Azonban most úgy érzem, hogy jövőre át kell adnom a helyem egy olyan kollégának, vagy kolléganőnek, aki majd évekig, évtizedekig betölti ezt a felelősségteljes tisztséget. Azt már most leszögezhetem: leendő utódom rám biztosan számíthat, segíteni fogom a tevékenységét.
Ünnep, családi körben
- Mire ezek a sorok eljutnak az olvasókhoz, már ránk köszönt a karácsony. Hogyan készül, készült?
- A gyerekeim és az unokáim között leszek. Az asztalnál kilenc terítéket helyezek el. A szenteste a legszebb, a legmeghittebb pillanatokkal aranyozza be életünket. Az ajándékozás, a karácsonyi ének, a gyertyafény, a feldíszített fa. Igen, ez a szeretet ünnepe, amelyet annyira várunk!
- Ki fog főzni?
- Jómagam! Ebből a szokásomból nem engedek.
- Ha nem titok: mi lesz az ünnepi menü?
Nagyot nevetett: - Mindenkit megkérdezek, felveszem a rendelést. Lesz töltött káposzta, rántott hal, halászlé, savanyú leves, mákos gubó és persze bejgli, minden mennyiségben. Gesztenyés, mákos, diós...
- Kedves Jutka, kellemes karácsonyt, boldog új évet kívánok önnek és családja minden tagjának!
- Köszönöm. És a "forró drót” hasábjain keresztül hasonlókat kívánok az iparág valamennyi dolgozójának!
Győri István