Ha gondolnának egy merészet az ÉMÁSZ NyRt. vezetői és arról szavaztatnák meg a munkavállalókat, hogy ki a társaság legnépszerűbb dolgo- zója, Géczi István bizonyosan az élbolyban végezne. A 39 éves fiatalember ugyanis "hivata- lában" és a sportéletben egyaránt helytáll, ráadásul példás családi élettel büsz- kélkedhet, valamint a szakszer- vezetnek is oszlopos tagja.
- Saját történetem szinte szokványos, régen jellemző volt a cégre - kezdte mosolyogva. - Édesapám is émászos volt, kivitelező, s ő ajánlotta, hogy folytassam az otthoni hagyományokat. Ennek immáron huszonegy esztendeje.
- Hol végezte iskolai tanulmányait?
- A miskolci Bláthy Ottó Technikumban, majd a Gábor Dénes Informatikai Főiskolán.
- A több, mint két évtized alatt milyen munkaköröket töltött be?
- Voltam a hálózatvédelmi, a szakszolgálati, a védelem és irányítástechnika osztályon többféle funkcióban. Most a teleme-
chanikát ellátó szünetmentes áramellátókat üzemeltetem.
- A Dózsa György utcai központból?
- Nem... Ritkán vagyok a szobámban, sokat utazom vidékre, ahol a transzformátor- és kapcsolóállomásokban, valamint az erőművekben bőven van mit csinálnom. Most éppen a jövő évi karbantartási tervet készítem.
Változatos feladat
- Tőlem távol áll a műszaki pálya, ezért meg kell kérdeznem: nem unalmas a munkája?
- Egyáltalán nem. Nekem tetszik, élvezem, változatosnak tartom. Gondoljon bele, az egyik nap Ricse, a másikon Nagykáta, a harmadikon Kisköre, a negyediken Rétság. Ott fordulok meg, ahol a berendezéseink vannak.
- Úgy tudom, hogy Miskolcon nincs főnöke...
- Ez igaz, de a mai világban erre kár szót vesztegetni. A munkát bárhonnan ki lehet adni és számon kérni. Mivel szeretem amit csinálok, így engem nem kell nógatni. Ami pedig a lényeget illeti: a csoportvezetőm Budapesten dolgozik.
- Az át- és a kiszervezések után bizonyára egyesek nem tudják, hol "szolgál”!
- Az ELMÛ-ÉMÁSZ Hálózati Szolgáltató Kft. védelem- és irányítástechnika osztályán, az úgynevezett HFKV-üzemben. Üzemviteli munkatárs vagyok.
NB I-es játékos
- Sportmúltja nyitott könyv. Nem múlik el ÉMÁSZ sportnap és iparági asztalitenisz találkozó ön nélkül. A díjkiosztáskor rendre azt látom, hogy szatyorszámra nyeri a serlegeket!
- Ez azért túlzás, de tényleg nyeregetek. Az iparági profi férfi egyesben egymás után háromszor is diadalmaskodtam.
- Az élvonalban szintén jeleskedik!
- Játszottam az NB I/B-ben, most pedig a Diósgyőri ASE NB I-es együttesében ütögetek. A munka és a család mellett szorgalmasan látogatom az edzéseket, hetente kétszer biztosan gyakorlok.
- Hamarosan negyven esztendős. Meddig csinálja még?
- Remélem, nagyon sokáig! Sportszerű életmód, napi tréning, szorgalom, hozzáállás, akarat. Ennyi a titok.
- Magyar bajnoki cím?
- Ilyennel nem büszkélkedhetek, országos helyezésekkel azonban igen. Az is nagy megtiszteltetés volt, amikor 2002-ben engem választottak Borsod-Abaúj-Zemplén megye legjobb asztaliteniszezőjének. A megyeháza dísztermében emlékezetes ünnepségen kaptam meg a kitüntetést és a vele járó díszes serleget.
Családi házban
- A kollégái azt súgták, kérdezzek rá közelmúltbeli költözésére.
- Nincs ebben semmi különös. Vettünk egy kis családi házat a miskolci Hejő parkban, így aztán "lőttek” az otthoni henyélésnek.
- Még nem mesélt a családjáról.
- Feleségem, Csilla egy miskolci ipari elektronikai cégnél adminisztrátor. Nagyobbik fiam, Levente 10 esztendős. Táncol a Ködmön formációs együttesben, atlétizál a Miskolci Sportiskolai SC-ben. A Selyemréti Általános Iskola 4. osztályos, angol tagozatos tanulója. Szorgalmas, ügyes, mindig jó jegyeket hoz haza.
Kisebbik fiam Gábor nyolc és fél hónapos, most ő a család szeme fénye.
Győri István