Az ÉMÁSZ Rt.-nél a hagyományoknak megfelelően ismét megtartották a nyugdíjas találkozókat. Az őszi programokról Gembiczki Tibor szakszervezeti elnök adott tájékoztatót.
- Az öt régió- és az rt. központ egykori dolgozói ezúttal is nagyon várták a szokásos eseményeket - kezdte az szb-elnök. - Ez így van rendjén, elvégre a cégnél töltött évtizedek nem múltak el nyomtalanul.
- Kik vettek részt a szervezésben?
- A kialakult szokás szerint ezt a szakszervezet vállalta magára, a munkáltató pedig a találkozók költségét biztosította. Örömmel mondom, hogy soha nem kell filléreskednünk, így mindig tartalmas programokat és színvonalas vendéglátást biztosíthatunk, sőt még apróbb ajándékokra is futja.
- Nyugdíjasaikat rendre ősszel hívják meg. Nem gondoltak arra, hogy érdemesebb lenne a nyarat „megcélozni”?
- A június-július-augusztusi időpont érthető okokból nem lenne megfelelő. Így marad a tavasz, vagy az ősz. Az utóbbi mellett döntöttünk.
- Hogyan zajlanak ezek a programok?
- Reggel találkozunk a nyugdíjasokkal, majd estig tartó autóbuszos kirándulásra indulunk. A régióvezetők, vagy megbízottaik tájékoztatást adnak a társaságról, az elmúlt egy esztendőről, a változásokról. A volt munkatársak gyakran új fogalmakkal, kifejezésekkel ismerkednek meg, olykor elcsodálkoznak és teljesen természetes, hogy sok mindenre rákérdeznek. Összességében azt mondhatom, hogy jó hangulatban telnek a találkozók, melyek végén mindig hangsúlyozzuk: jövőre újra randevúzunk!
- Gondolom, hogy a nosztalgiázás sem marad el.
- Bizony nem! Mindig felidézzük az úgynevezett hőskort, aztán a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek eseményeit is.
- Ki a legidősebb ÉMÁSZ-nyugdíjas?
- A 97 esztendős Wéber Samu bácsi, akinek egészségi állapota sajnos már nem engedi meg, hogy részt vegyen a kirándulásokon.
(győri)
(Forrás: "forró drót" újság 10. évf. 12.sz.)