2009. július 7.

Vannak egyértelmű dolgok az életben, amit senkinek sem kell magyarázni, mégis mindenki tudja miről van szó, mi, miért van. Erre számos példát felhozhatnánk, most mégis olyat említünk, aminek a hallatán magyarázkodni kell. Sajnos, pedig nem kellene.

Ez pedig a villamosenergia-iparban - év végéig még érvényes - meglévő korkedvezményes nyugdíjazás lehetősége. Ha addig a jogalkotók, az illetékesek nem dolgozzák át, nem módosítják a jelenleg érvényben lévőt - magyarul, ha nem hosszabbítják meg - ez a lehetőség megszűnik a jövő évtől. Ha az utóbbi bekövetkezne… Nem, nem ezzel még gondolatban sem foglalkozhatunk!

Nem firtatjuk, hogy miért, de újra és újra fel kell sorolni az érveket, a tényeket, elő kell venni az iparági cégek korábbi években készíttetett tudományos, szakmai felméréseiket arra vonatkozóan, hogy a villamosenergia-iparban váltóműszakban, illetve folyamatos munkarendben több évtizedig dolgozók szellemileg és fizikailag az átlagosnál jobban igénybe vannak véve, nagyobb az egészségkárosodásuk, mint más munkakörben, munkarendben dolgozóké.
Aki a műszakozást választja, az új életformát kell, hogy bevezessen. Máskor eszik, alszik, pihen és intézi (vagy nem tudja) hivatalos és magánügyeit, mint „mások”. Van, aki ilyen életvitel mellett nem találta meg élete párját, aki többször is próbálkozott, sikertelenül.
A családosoknál a feleség, a gyerekek legtöbbször megértők („megszokták” évtizedek óta), hogy a férj, az apa nem lehet velük a legtöbb hétvégén és ünnepnapokon. A meghitt családi együttlétet, a gyereknevelést az erőmű üzemviteléhez kell igazítani. Később pedig a szabadságot, a pihenőnapot egyre többször kell tölteni az orvosi várószobában.



Engem is megcsapott a kémény füstje


- mondja nevetve Ruzsenszki Ferenc, aki 1976 óta dolgozik Százhalombattán, a Dunamenti Erőmű Rt.-nél. Aki egyszer idekerül, általában itt is marad. Én szeretem a munkámat, az üzemviteli részen, mint blokk-kezelő tevékenykedem. Emellett a munkavédelmi bizottság vezetője vagyok, korábban szakszervezeti főbizalmi is voltam. Folyamatos műszakban dolgozom, 5 műszakos munkarendben. Sokan nem bírják fizikailag ezt a fárasztó életmódot, hiába számít fizetésünk jó keresetnek a kívülállók szerint. Aki bekerül a taposómalomba, rájön, ezért a munkáért nem olyan sok az a kézhez kapott munkabér. Pár évvel ezelőtt még „csak” 4 műszak volt, de szerencsére létszámban megvoltunk annyian, hogy ki lehetett alakítani még egyet és a vállalatvezetésnek sem került több pénzbe. De ezt a műszakrendet már nem lehet megváltoztatni, növelni, hiszen a dolgozói létszám csökkent.

- Ön szerint szükséges-e megadni a korkedvezményt?
- Feltétlenül hivatalos formába kellene önteni, hogy pl. a 30 évet folyamatos műszakban dolgozó kedvezményt kapjon. Amíg nincs letisztázva, addig nem megnyugtató a helyzet. A Dunamenti Erőmű biztosítja, hogy 57 évesen legyen mód nyugdíjba menni, de ezt általában azok vehetik igénybe, akik a régebbi üzemből helyeztettek át az új üzemrészbe, mivel „korosodó” fejjel már nem akarnak igazán tanulni. A korkedvezmény kézzel foghatóbb, mint a munkaidő csökkentés. Az uniós tagság elérése után utóbbi magától is be fog következni. Mivel pedig külföldön inkább emelkedik a nyugdíjkorhatár, ragaszkodni kell egy biztosabb támponthoz. Emellett véleményem szerint el kell érni: ne csak adható legyen.

- A család hogyan „viseli” az ön munkarendjét?
- Mikor a gyerekek kicsik voltak, könnyebb volt őket elvinni az iskolába. Ha meg korán kellett felkelnem, nekik is… Építkezni is könynyebb volt, tudtam intézni a dolgokat. Szerencsére sikerült előnyt kovácsolnom a hátrányokból. A fárasztó éjjelek után megpróbálom magam kipihenni, ahogyan csak tudtam, hozzászoktam, már amennyire lehet. A nehézségek ellenére sem bántam meg, hogy ezt a munkát választottam. Ami pedig a legfontosabb, az egészségemmel sincs gond.


Bízom abban, hogy lesz új,
számunkra kedvező nyugdíjtörvény






Nyitrai István 22 évesen került a pécsi erőműbe (ma Pannon Hőerőmű Rt.), azóta is ott dolgozik, 34 éve elektrikus a villamos üzemvitelen. Mindig műszakozott. Mint mondja, ezt nehéz volt annak idején fiatal házasként megszoknia, de felesége igen megértő volt és mindenben segítette, hiszen ő is hosszú ideig az erőműben dolgozott.

- Bizonyára lett volna lehetősége máshol, vagy más munkakörben dolgoznia, mégis mi marasztalta?
- Ezen nemigen szoktam gondolkodni. Egyszerűen arról van szó, hogy szeretem a beosztásom, amely egyben a foglalkozásom is. A 34 év alatt - mert három évig villanyszerelő voltam - mindig jó közösségben dolgoztam, a főnökeimmel is optimális kapcsolatot tudtam teremteni. Szívügyemnek tekintem a dolgozók problémáival való foglalkozást, visszajelzést is kapok felőlük, újraválasztanak, már 15 éve vagyok főbizalmi.

- Mit jelent az elektrikusi munkakör?
- Aki a villamosenergia-ipart ismeri, az mindent tud erről. Felelősségteljes, igen komoly beosztás, egy-egy intézkedés nagy odafigyelést, koncentrálóképességet, és olykor erős fizikai munkát is igényel. Nyugodt lelkiállapotban, kipihenten kell mennünk a munkahelyre, hiszen intézkedéseink kapcsolódnak mások munkájához. Rutinból nem dolgozhatunk, nagyon fontos a munkavédelmi előírások pontos betartása, hiszen életek foroghatnak kockán egy helytelen intézkedés kapcsán. Állandó kapcsolatot tartunk a Magyar Villamos Művekkel, a központi diszpécser szolgálattal, a MAVIR-ral. Higgye el, nekem személy szerint örömet okoz, hogy az erőmű jó minőségű áramot tud szolgáltatni, amiben az én kezem munkája is benne van!

- Hogyan éli meg a folyamatos műszakba járást?
- Ez az életem, az életünk, merthogy kétgyerekes családapa vagyok. Feleségem megértő, segíti a „felborult” életmenetemet egyenesbe hozni. Az elmúlt karácsony másnapján és szilveszterkor is az üzemben voltam. Telefonon haza tudok szólni, hatéves kislányom külön megnyugtatom, hogy sietek haza. Ünnepnapokon az utcák kihaltak, csak az erőműbe, műszakba igyekvőket lehet látni.

- Ennek a nyugdíjazási formának a megalkotásáról a munkaadóknak és a szakszervezeteknek is van véleményük. Mi a helyzet az erőműben?
- A pécsi erőmű pár éve külső szakértőkkel - egyetemekkel - elkészítetett egészségügyi, szociológiai, ergonómiai tanulmány tartalmazza azt, hogy a folyamatos műszakban huzamosabb ideig dolgozók mind szellemi, mind fizikai értelemben jobban igénybe vannak véve, egészségkárosodásuk jelentősebb, mint akik nem ilyen munkarendben dolgoznak. A cég vezetése tisztában van a problémákkal és nem zárkózik el a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségének tárgyalásai elől. Szakszervezetünk, a VDSZSZ-szel egyetemben, a lehetőségeihez mérten foglalkozik a kérdéssel, tájékoztatja a dolgozókat, "sürgető" leveleket, határozott kiállást fogalmaz meg. Remélem, hogy a kormány részéről mihamarabb kidolgozzák a korkedvezményes nyugdíjazást, több évtizedes megfeszített munka után innen az erőműből a kalorikusokkal, a turbinásokkal és a többi különösen felelősségteljes munkakört betöltőkkel együtt több százan szeretnénk ezt igénybe venni.

- Mit gondol, lesz az idén új vagy módosított korkedvezményes nyugdíjrendszer?
- Nagyon sokan, az iparágban összesen talán több tízezren is bízunk benne, hogy lesz. Egyébként nem értem az illetékesek hozzáállását: Az önkormányzati képviselők, a rendőrség, a katonaság alkalmazottai mind jogosultak a kedvezményre. A villamosenergia-ipari dolgozók nem kevésbé vannak egészségileg igénybe véve. Kérdem én, miért rosszabb az ő helyzetük? Miért vagyunk mi, villamos ipariak „mostoha gyerekek”? Mi is teszünk annyit a nemzetnek, mint ők, vagy azok, akiknek még jár a kedvezmény.







Rébék-Nagy Tibor a fiatalabb korosztályhoz tarozik, messze még az 50. év. A Pannon Hőerőmű főgépész-helyettese, 27 éve az erőműbe kerülése óta váltóműszakban dolgozik. Jelenleg az 5-6-os nagyblokkon. Ebből a szempontból - ha visszagondol - nem volt könnyű az életvitele. Nem panaszképpen mondja, de még mindig nehéz az átállás a műszakos fordulókról, pl. a hosszabb délelőttös műszak után az éjszakásra, vagy fordítva. Nehéz pihenni, aludni délelőtt, amikor a gyerekek, főleg nyáron, hangoskodnak az utcán, vagy a lakók sorra újítják fel, javítják óriási zaj kíséretében lakásukat. Külön öröm a szabadnap, amikor együtt lehet a család.



Tibor a munkáját hivatásának is tekinti. Az utóbbi években szinte egyfolytában tanul, az erőmű támogatásával sorra eredményesen elvégezte a különböző szaktanfolyamokat; kazángépész, turbinagépész, blokkgépész, vezetőgépész, okleveleket is szerzett. Az erőmű szerkezetátalakítása, modernizálása folyamán 2003-ban újabb szakvizsgát tett.



- Egyetértek a kollégámmal abban, hogy a korkedvezményes nyugdíj tekintetében a villamosenergia-iparágat nem kezelik súlyához, rangjához méltóan. Mint főbizalmi, ismerem a dolgozók véleményét, akik örülnek a műszakos pótszabadságnak, de a különösen nehéz, egészséget károsító munkakörök, műszakosok ezért sokkal több megbecsülést érdemelnének. A cégünk által kezdeményezett szakértői tanulmány, úgy tudom azt is tartalmazza, hogy a nagyon igénybe vett dolgozó nyugdíj előtt öt évvel jelentősen veszít munkaképességéből. De van nyugati példa is: Németországban a műszakosok közül bizonyos szolgálati idő után nem alkalmazhatók váltóműszakban. Igenis van negatív hatása a műszakozásnak, ezt számos alkalommal, tudományos módszerekkel is alátámasztották.



- Elsősorban kinek a feladata kellene, hogy legyen a régi-új törvénnyel való érdemi foglalkozás?

- Elszomorító, hogy gyakorlatilag a már több mint tíz éve napirenden lévő törvény kérdése még itt tart, ahol jelenleg tart. A kormánynak kellene szakértői, megvitatásra alkalmas tervezettel előállnia. A szakszervezeteknek pedig minden lehetséges fórumot fel kell használni arra, hogy sürgesse a törvény megszületését. Hangsúlyozom, a számunkra, váltó és folytonos munkarendben dolgozók számára kedvező törvény mielőbbi megalkotását! Ebben a témában a szakszervezet lépten-nyomon hallassa a szavát!


Egy hétre cserélnénk munkahelyet!







Micskó Gyula éppen akkor reggel ért haza az éjszakai műszakból, mikor kérdéseimmel „zaklattam”.

- A Bakonyi Erőmű Rt. 1986 októbere óta foglalkoztat, kazángépészként dolgozom folyamatos műszakban. Igaz, fáradt vagyok - elnézést kérek, ha esetleg egy kérdésre keresetlenebbül válaszolok - de nem pihenek le. Most már minek? A reggeli elalváshoz nem lehet hozzászokni, a szomszédoknak nem mondhatom azt: ugyan már, hagyd azt a kerti munkát, aludni szeretnék! Főleg nyáron.

- A karácsonyt otthon töltötte?
- Nem. A szilvesztert viszont igen, ami nagyon régen fordult elő. Szerencsére a gyerekek már nagyok, a feleségem pedig azért nem neheztel, mert ő is műszakban dolgozik, együtt járunk a munkahelyre. Így lehetőség szerint „sokat találkozunk”. Ha nem így lenne, nem tudom hogyan magyaráznám meg neki: havonta csak egy hétvége szabad. Szívesen dolgozom itt, igaz, a külső munkálatok kicsit porosak, de állandóan ellenőrizni kell a kazánokat, másrészt a mai világban nem könnyű munkát találni.

- Mi a véleménye a korkedvezményről?
- Még nincs rendezve az ügy, de nagyon számítok rá. Kb. 15 éve vagyok szakszervezeti bizalmi, így első kézből értesülök a történésekről. Tájékozódom az interneten is, a munkatársakkal régóta figyeljük a változásokat - vagy éppen a „változatlanságot”. Nagyon bizonytalan annak a munkavállalónak a helyzete, aki esetleg már 50 év fölött van és belecsöppen, tegyük fel, egy létszámleépítésbe. Akkor hova menjen dolgozni? Ezért is lenne örvendetes a korkedvezmény, az emberek kicsit megnyugodhatnának, hiszen ez nagyfokú biztonságot nyújtana. Munkatársaim nevében is mondhatom, hogy felháborítónak tartjuk, miszerint az önkormányzati képviselők megkapták a szóban forgó kedvezményt. Ilyenkor kívánom, bár csak egy hétre cserélnénk munkahelyet! Nem kéne semmit sem dolgozniuk, csak annyi lehetősége lenne nekik pihenni és olyan rendben, mint nekünk. Orvosilag megállapított, hogy a jobban igénybe vett szervezetnek több pihenésre van szüksége.

Igenis jogunk van ahhoz, hogy érezzük: az áldozatos munkával töltött hosszú idő nem volt hiábavaló.

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége