Egy parlamenti döntésről...

Zúg a „méhkas”! A cégünk udvarán tapintható a feszültség! Mi is történt itt a normál üzemmenet közben, illetve a nyári szabadságolások közepette? Ha úgy vesszük, igazán semmi váratlan, a törvénykezés tette a dolgát, bennünket meg jól fejbe vágott. Derült égből jött a „villámcsapás”? Nem, kedves Kollégák, tavaly június óta ismerjük a szándékokat, az irányokat!

A törvényalkotó fő szlogenje: adminisztrációs tehercsökkentés! Aztán a rugalmas foglalkoztatás megteremtése. A munkaerőpiac beindítása, alkalmazkodás a világpiaci körülményekhez, a munkáltatás terheinek csökkentése!
Mindezekből mi fog megvalósulni? A Paksi Atomerőmű kollektívájára a törvényi változások milyen következményekkel fognak járni?
Egyszerűsítve: többet kell dolgoznunk, ugyanannyi jövedelemért!
A munkaközi szünettel kapcsolatos rendelkezés (20 perc), és a napi munkaidő (36 kontra 40 órás munkahét) nem helyi tárgyalás eredményeként alakult ki, hanem az új Munka Törvénykönyve jogszabályi rendelkezése következtében.

Nem árt tudni!

A 36 óra tekintetében még májusban is az volt az érvényes törvényi előírás, miszerint az állami cégek esetében tilos az ebben való megállapodás. Ehhez képest a szakszervezeteink (LIGA, EVDSZ) hathatós közreműködése következtében módosult a már kihirdetett törvény, melynek következtében az eddigi állomány jelentős részénél megőrizhetővé vált a 30 éves vívmány.
Szintén a szakszervezetek közrehatása következtében megőrizhetővé vált a Kollektív Szerződés felmondási időre és végkielégítésre vonatkozó szabálya. (A nyugdíjba vonulók, illetve oda készülők ne feledjék, hogy ez számukra százezreket jelent.)

A munkaközi szünetre vonatkozó szabály ellen módunkba sem állt tenni,
ugyanis ez a rendelkezés még a legutolsó törvénytervezetben sem volt benne, azt egy képviselői indítvánnyal az utolsó pillanatban szavazták be a törvénybe.

Én sem értek egyet a döntéssel, de jogalkalmazóként tudomásul kell vennem. Nem tehetek szemrehányást a Munkáltatónak sem, mert nem az Ő döntésén múlott a munkaközi szünettel és a (munkavállalók egy részénél) a szabadpéntekkel kapcsolatos változások. Az, hogy a változásokat nem azonnali hatállyal 2012. július elsejétől kell bevezetni (ahogyan a tv. rendelkezik) az a szociális partnerek egyeztetése során alakult ki, és itt értünk is el eredményeket.

Az álláspontunk kialakítása során jogászok, szakértők véleményét kértük ki. Ők sem jutottak másra, mint amit állásfoglalásunkban rögzítettünk.

Tisztelt Tagunk, Tisztelt Olvasó!

Hogy jutottunk el idáig? Nézzük sorban. Mi okozta, hogy a magyar Parlamentben ilyen törvény kerülhetett elfogadásra? Véleményem szerint ennek elsődleges oka, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom ma nem tud egységesen fellépni, azonos munkavállalói érdeket képviselni!

Ennek tudatában, mindezek ellenére lehetett volna ágazati, vagy szektorális összefogás nyomán határozott tiltakozás útján nyomást gyakorolni a törvényalkotókra. A PADOSZ és a társszervezetek is tették a dolgukat! Mi megtettünk mindent. Te kedves Olvasó, miben segítetted a munkavállalói közösséget, kollégáidat az érdekeink megvédése érdekében? Számtalan demonstrációt szerveztünk, illetve vettünk részt. Te kritikát megfogalmazó, fönt ültél-e a buszon, amit a tagdíjból fizettünk? Jöttél-e velünk demonstrálni, vagy éppen családi programod fontosabb volt, és erre hivatkozva nem vettél részt a megmozduláson?

De lépjünk vissza a higgadtság talajára.

Jelenleg erre a kompromisszumos megállapodásra volt közösségünknek ereje, ami az ismert körülmények mellett szinte erőn felülinek értékelhető.
Paks jelenleg is biztonságos, kiszámítható megélhetést, viszonylag nyugodt munkakörülményeket biztosít számunkra, családunk megélhetését segíti. Béreink, béren kívüli juttatásainkban nincs szégyellni valónk, munkakörülmények vonatkozásában iránymutatók vagyunk. Sokan irigyelnek bennünket, szerintem nem alaptalanul!
Sok fanyalgó kollégánk van, sokan fenyegetnek bennünket, hogy kilépnek szakszervezetünkből! Lelkük rajta, végre találnak valami hamis ideológiát végső elhatározásukhoz. Kérésem csak az, hogy azok a többletjuttatásaikat, amelyek megőrzésében, értéken tartásában komoly munkát fejtettünk ki, ne fogadják el, utasítsák vissza. Úgy gondolom, ha Ők azért nem vállalnak semmilyen többletterhet, akkor azt erkölcsileg jogtalanul fogadják el. Természetesen kisarkított és kicsit indulatokkal átszőtt megállapítás ez. Senkit se akarok megsérteni, illetve senkitől se akarom elvitatni a többletjuttatásokból való részesülés jogát, de úgy gondolom, hogy annak a részéről jogos a kritika, aki tett is az eredményekért, segítette annak a megvalósulását, megőrzését.

Lássuk be, ehhez volt erőnk. Ezt a csatát a fenti két kérdésekben két helyen vesztettük el. Nem az Atomerőműben. Először is a munkavállalói gondolkodásban, másodrészben az összefogás hiányában, vagy nem elégséges voltában. Az üzeneteinket folyamatosan közvetítettük a tagság és a közösség felé. Kár, hogy nem talált meghallgatásra. Sajnos erre is igaz a mondás: „a Kossuth rádió híreit csak az hallja meg, aki bekapcsolja a rádiót”.

A jövő feladata, hogy a törvényből a szakszervezeti konföderációk eszközeinek segítségével a köztulajdonban álló cégek munkavállalóit sújtó diszkriminatív rendelkezéseket eltávolítsuk, így a most elrabolt vívmányainkat visszaszerezzük. Ehhez nem csüggedésre, hanem minden eddiginél nagyobb összefogásra lesz szükségünk!

Ezek a gondolatok nem csak a PA Zrt vonatkozásában fogalmazódnak meg, hanem mind a 13 társaság kapcsán, ahol a PADOSZ képviselettel rendelkezik.(OVIT, ATOMIX, ERBE, DC, stb.)

Együtt erősebbek vagyunk!

.

Lőrincz László
PADOSZ elnök

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége