2008. augusztus 5.

Az ünnepség hagyományosan a novemberi PADOSZ bál keretében zajlik. A 2004 év díjazottai, „A PADOSZ Kiváló Aktivistája” emlékplakett tulajdonosai: Antóni József (PA Rt. BIG), Bíró Lajosné (PA Rt. GIG), Doma Árpádné (PA Rt. ÜVIG), Handa Ferencné (DEKOTEN Kft.), Lukács Tiborné (PA Rt. ÜVIG), Nyúl Károly (PA Rt. KAIG), Pajtás István (PA Rt. KAIG), Pfujd Lászlóné (ATOMIX Kft), Sörös István (PA Rt. KAIG), Strausz Tamás (PA Rt. MIG), Szalai Károlyné (PA Rt. REKO), Trábert János (PA Rt. ÜVIG), Wollner Pál (PA Rt. KAIG), Zelfel Istvánné (PA Rt. GIG), Zsarnai Sándorné (PA Rt. VIG).

A kitüntetetteknek gratulálunk!

Öten a kiváló aktivisták közül

Lukács Tiborné, Éva
- Mióta vagy tagja a szakszervezetnek?
- Amikor 1977 nyarán, Szekszárdon befejeztem tanulmányaimat, olyanok voltak a körülményeim, hogy rögtön munkába kellett állnom. Munkahelyen még abban az évben beléptem a szakszervezetbe és így már 27 éve szakszervezeti tag vagyok.
- Milyen tisztséget látsz el, jelenleg és korábban milyen feladatokat végeztél?
- Az üzemviteli igazgatóság üzemviteli osztályán dogozom, és itt látom el szakszervezeti bizalmi feladataimat. Nyolc éve vagyok ezen a területen. Szeretem a környezetemben lévő embereket. A csoportunkban megbecsült mérnökök, pénzügyi szakemberek, titkárnők és dokumentációval foglalkozó munkatársak dolgoznak. Megbecsülöm főnökeimet, kollégáimat és úgy érzem, ez fordítva is igaz.
- Mi jellemzi környezeted szakszervezeti életét, mennyire aktívak a tagok?
- A mi kis csoportunk nagyon összetartó. Ebben nagy szerepe van főbizalminknak is. Több közös programunk van, eljárunk színházba, és ha kell, társadalmi munkát végzünk. Nemrégiben a paksi Együtt a parlagfű ellen Alapítvány által szervezett „Egészség nap”-on vettünk részt. Itt olyan információkat kaptunk, amelyeket környezetünkben tovább adtunk és természetesen az ott hallottakat magunk is gyakoroljuk.
- Mi számodra a legfontosabb feladat a közösségi és magánéletben?
- Képességeimhez mérten igyekszem segíteni a főbizalmit feladata teljesítésében. Szeretném, ha kis csoportunk bővülne. Jó lenne biztonságban, egyetértésben eltölteni az előttünk álló éveket. A családom egészsége, gyermekeim boldogsága, kiegyensúlyozottsága, az életre való felkészülésük számomra a legfontosabb érték, feladat.

Wollner Pál
- Mióta dolgozol az atomerőműben, milyen munkaköröket töltöttél be?
- 1983. szeptember 1-jétől dolgozom az erőműben. Erősáramú villamos üzemmérnök és munkabiztonsági mérnök végzettségem van. Először munkavédelmi előadó, majd a nagyberuházás munkabiztonsági csoportvezetője voltam. 1994-ben kerültem a KAIG-ra, ahol a minőségbiztosítási team-ben és az állapotfelügyeleti osztályon mérnökként dolgoztam. Később a KTFO előkészítési osztályán az erőforrás előkészítő, elemző csoport vezetője lettem, azt követően pedig a minőségbiztosítási csoportban vezető mérnökként kaptam feladatot.
- A szakszervezettel való kapcsolatod mikorra datálható?
- 1971 óta vagyok szakszervezeti tag. A PADOSZ-hoz az atomerőműbe történő belépésemkor csatlakoztam. Kezdettől fogva figyelemmel kísérem a PADOSZ életét.
- Milyen tisztségeket töltöttél be?
- Szakszervezeti bizalmi és munkavédelmi képviselői tisztségeket láttam el. 1996-tól a PADOSZ jelöltjeként választott munkavédelmi képviselő, illetve a PA Rt. 13 fős munkavédelmi bizottságának elnöke voltam.
- Mit jelent számodra ez a kitüntetés?
- Úgy érzem eddig is nagyon sok társadalmi munkát végeztem, elsősorban az emberek, a dolgozók érdekében, mindenfajta elismerés nélkül. Ezt a munkát nem látványosan, hanem a háttérben végeztem. Ez az első elismerés, amit megkaptam, nagyon köszönöm.

Pfujd Lászlóné, Györgyi
- Milyen szakszervezeti múlt áll mögötted, milyen sikereket tudhatsz magadénak?
- 1968 óta vagyok szakszervezeti tag, 1978 óta dolgozom az erőműben. Jelenleg főbizalmi helyettesi feladatokat látok el, és tagja vagyok a segélyezési bizottságnak. Ezen a területen 9 éve tevékenykedem. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert igen aktív, jó csapatban dolgozhatok. Korábban bizalmi, főbizalmi, szocpolos tisztségeket töltöttem be. Szakszervezeti tagságom alatt többször volt részem elismerésben, kitüntetésben. Hosszú harcos évek vannak mögöttem. Vallom, a kitartó, türelmes munka mindig meghozza gyümölcsét, mint ahogy egy éve is történt. Több éves tárgyalások és küszködések után történelmet írhatott a PADOSZ és ATOMIX Kft. 2003. október 8.-án megkötöttük a kollektív szerződést. Ezt tartom a legnagyobb eredménynek eddigi munkáságom alatt. Többször volt részem kollektív szerződéskötésben, de ilyen hosszan elnyúló tárgyalássorozatra még nem került sor.
- Mit tartasz a legfontosabbnak a mozgalmi életben? Hogyan látod a jövőt?
- Fontos feladat számomra a küszöbön álló választások sikeres lebonyolítása, majd ezt követően a kollektív szerződésben lefektetett év végi jutalmazás, vagy az úgynevezett karácsonyi pénz mennyiségének és kifizetésének egyeztetése a kft. ügyvezetőjével. A mozgalmi életben a legfontosabb az összetartás, az egymásra figyelés, hiszen ebben a rohanó világban erre nagy szükség van. Minden ember életében sajnos vannak olyan történések, amikor igen jól esik, ha figyelnek rá, segítenek neki, és érzi, hogy nincs egyedül. Egy ilyen csapatnak tagja lenni megtiszteltetés. A jövőt a fiatalokban látom. Sok fiatal PADOSZ tag, akik aktívak, rengeteg jó ötletük van. Én ezúton szeretnék nekik sok sikert, kitartást kívánni a további munkájukhoz!

Sörös István
- Mikortól számítható szakszervezeti, ill. erőműves pályád?
- 1970-ben, még ipari tanuló éveim alatt lettem szakszervezeti tag. Az atomerőmű területén több mint harminc éve dolgozom, 1974-ben a 26-os ÁÉV-nél kezdtem. 1980-ban kerültem át a villamos iparba, előbb az ERBE-hez, majd a VERTESZ-hez. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1984 májusában nyertem felvételt, azóta is ugyanazon az egy munkahelyen dolgozom. A forgógép karbantartó osztályon (FKO) vagyok karbantartó lakatos. Az erőmű szakszervezetébe azonnal beléptem, kezdetben tagként, 1989 óta bizalmiként tevékenykedem.
- Milyen nálatok a szervezettség?
- Büszkén mondhatom, hogy területemen, a művezetői egységnél 100 százalékos a szakszervezeti tagság. Nálunk a középszintű vezető is tagja a szervezetnek, ami pedig általánosságban nem jellemző. Az egész osztály tekintetében is magas, 90 százalékos a szervezettség. A PADOSZ-nak egyik erős bázisa az FKO. Elértük, hogy valamennyi új felvételis ATOMIX-es dolgozó tagja lett a PADOSZ-nak. Látják a jövőt, és tudják, hogy kiállunk értük. Ebben döntő szerepe van az egymás közötti megbecsülésnek. A fiatalok elfogadják, megértik, amik kérünk tőlük, de mi is kiállunk értük, képviseljük ügyeiket, érdekeiket, továbbítjuk kéréseiket. Az embereket mindenkor a jövőjük foglalkoztatja leginkább. Az élettartam-hosszabbítás különösen a fiatalokat érinti, kiknek további élete, sorsa nagyban függ ettől.
- Mit tanácsolsz a fiataloknak?
- Mindig álljanak készen egy újabb feladatra. Bármilyen megmozdulás van, legyenek aktívak, mutassák meg magukat. Bátran vegyenek részt úgy a családi vagy sportprogramokon, mint a jövőjüket érintő vállalati szintű rendezvényen.
- Családodról hallhatnánk?
- Feleségem vállalkozó. 22 éves nagy fiam szervizes egy autókereskedő cégnél. Kislányom általános iskolai tanuló, most jár hetedik osztályba. Nagyon büszkék vagyunk gyermekeinkre, sok örömünk van bennünk.

Zsarnai Sándorné, Kati
- Szakszervezeti tevékenységed mikor kezdődött, miként alakult?
- Középiskolás korom kezdetén, 1968-ban az akkori MÁV Dolgozók Szakszervezetébe léptem be. Mikor Paksra költöztünk, itt is jelentkeztem a szakszervezetbe, és itt kezdtem megérezni, hogy a szakszervezet nem egy adminisztratív szervezet, hanem egy olyan közösség, ahol barátok vannak, akik segítséget, emberi kapcsolatokat, összetartást jelentenek. Talán igazán szakszervezeti tag már a PADOSZ megalakulása után váltam. Erejét a szervezet több ízben megmutatta, tanúbizonyságot téve arról, nemcsak hogy harcolni, de kompromisszumokat kötni is képes. Az akkori új szakszervezetben még nem vállaltam tisztséget, de akit jelöltem, és a közösség elfogadott, a mai napig aktív vezetőségi tagja a PADOSZ-nak. 1997-től vagyok bizalmi az informatikai főosztályon.
- Milyen sikereket tudhatsz magad mögött?
- Amikor 1997-ben informatikai területre kerültem, akkor ott találkoztam egy jelentős tagi létszámmal, kiknek nem volt bizalmijuk. Én felvállaltam a bizalmi tisztséget, mert erőt adott, hogy egy csapat megbízásából állhatok ki, fogalmazhatom meg a dolgozók észrevételeit, jelezhetem gondjaikat, problémáikat. Nem volt egyszerű, az informatikai főosztály egyik gazdasági szervezetből a másikba került át, nem volt állandó főbizalmink, nem tartoztunk igazán sehova. Viták, érvek, ellenérvek, de ma már egy stabil közösségben, állandó főbizalmival érdekeinket érvényesíteni tudó szervezetté váltunk, ez a mi közös eredményünk.
- Mit tartasz a legfontosabbnak a mozgalmi életben?
- A közösség erejét! Számomra nagyon fontos, hogy az a csapat, mellyel a napjainkat töltjük, jól érezze együtt magát. Meg tudjon fogalmazni feladatokat, célokat, és azt végre is tudja hajtani. Nekünk, tagoknak olyanná kell tenni a szervezetünket, hogy a kívülállónak vonzó legyen, és ne „csak” gazdasági érdeke vezérelje a tagság vállalására.

Összeállította: Lovásziné Anna
(Forrás: "forró drót" újság 10. évf. 111.sz.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége