Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezete

A szervezet bemutatkozása a Forró Drótban a képre kattintással olvasható:

A PADOSZ alapító tagja az 1990-ben megalakult Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének. Kezdetben kizárólag csak az atomerőműves munkavállalókat fogadta tagjai sorába, majd az egyes tevékenységek kiszervezése miatt, a munkavállalók további képviselete érdekében, 1996-ban megnyitotta a belépési lehetőséget a nem Atomerőműves, de az Atomerőmű területén dolgozó munkavállalók számára is.

BEMUTATKOZUNK

A PADOSZ jogelődjének megalakulása egybeesett a Paksi Atomerőmű Vállalatéval (1976).
Az öregek azt mondták, úgy működött akkor a szakszervezet, mint ahogy az országunkban akkor szokás volt.
Egyesek a „szükséges rossz” jelzőt is rá szokták biggyeszteni. Én nem tudom, nem láttam, nem éltem meg az akkori működést, és távol álljon tőlem az, hogy ismeretlenül bíráljam mások munkáját, tevékenységét. Megállapítható azonban tényszerűen, hogy a PADOSZ már akkortól hagyományokkal rendelkező, nagy létszámú gyűjtőszervezet volt.

A PADOSZ eddigi életét három jelentős részre osztanám fel.

Az elsőről már tettem a bevezetőben említést, nem térnék ki részletesebben rá.
A második szakasza szervezetünknek 1989-el kezdődik. Rendszerváltás az országban, átalakulás a PADOSZ-nál. Az akkori változások élére László Pál, Gál Rezső, Kiss Mihály álltak. Ismert nevek, jól csengő nevek a villamosenergia-iparban, tiszteletet parancsoló nevek a szakszervezeti mozgalomban. Megérezték, megértették a változást, ki tudták találni azt a működési formát, mellyel egy igazi érdekvédelmi szervezetet, igazi szakszervezetet hoztak létre. Minden elismerésem a tagságé, hogy abban a nem könnyű időszakban megtalálták azokat a személyeket, megbíztak azokban a vezetőkben, akik új szellemet hozva átvezették a szakszervezetünket a demokratikus működés irányába.
Azért sem volt könnyű időszak, mert a tagság megújításával jelentős létszámcsökkenést szenvedett el a szervezet. A valamikori 3700 fő több mint fele nem újította meg tagságát. Elsősorban a vezetők, majd „bárány” módjára sok beosztott is követte őket. Természetesen a szakszervezet áldásos tevékenységéből ők is részesültek, és részesülnek a mai napig is.
Köszönettel tartozunk az átalakulásban, átalakításban résztvevőknek.
A harmadik szakasz akkor kezdődött, amikor a PADOSZ nyitott szervezetté alakult át (2001). Az Alapszabály módosítása lehetővé tette az atomerőmű területén munkát végző, nem atomerőművesek tagságát is. Nagyon jelentős változás volt, az élet kényszerítette ki.

A mi cégünket sem kerülte el a „kiszervezés”, a „Kft-sítés”. Sok kollégánk került más, vagy új céghez, bár munkája, munkaasztala, satupadja nem változott. Változtak viszont munkáltatásuk, munkaviszonyuk, bérük, és juttatásaik feltételei, kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek. A VDSZSZ is kongresszusi határozatba foglalta helyzetük javítását.
Tíz fölötti azon cégek száma, ahol tagjaink vannak, ez nem kevés feladatot ró a szervezetre. Erkölcsi kötelesség volt ezt a változást végrehajtani, erkölcsi kötelesség ma is nyitottnak lenni mások problémája iránt. Napjainkban is zajlik ez a folyamat, nem gondolnám, hogy az akkori döntésünket fölül kellene vizsgálni, fölül lehetne vizsgálni.

A cégünknél működő szakszervezetek közül bennünket érint legjobban a nyugdíjazási hullám. Emiatt döntés született arról, hogy alakítsuk meg a nyugdíjas tagozatot. Megtaláltuk azokat az alkalmas személyeket Majoros János és Vida György személyében, akik jó vezetői nyugdíjas szakszervezeti társaiknak.

Az ifjúsági tagozatunk a megalakuláskor igen aktívan, nagy reményekkel látott hozzá feladatához. Szép számmal gyűjtötte maga köré az ifjakat. Az eredmények mellett a folyamatos át- és kiszervezések megbontották a kezdeti lendületet, ám Hanol Zsuzsanna nem adta föl és vezetésével újjászerveződött a tagozat. Jelenleg a tagozatvezető munkát Nagy Gábor végzi fiatalos lendülettel.

A klasszikus szakszervezeti feladatok közé tartozik a PADOSZ-nál a közösségek szervezése, a rendezvényeken való aktív közreműködés, a kulturális és sport programok szervezése, azokon való aktív részvétel. Hagyományainkat ápoljuk, őrizzük annak ellenére, hogy napjaink folyamatai nem segítik a szakszervezetek működését. Nehezülnek pénzügyi lehetőségeink és a szó klasszikus értelmében gazdálkodnunk kell annak érdekében, hogy a vállalt feladatainkat el tudjuk látni.

A PADOSZ két elnökhelyettese – Bocsor István és Weisz Mátyás – illetve munkánkat nagyban segítő kolléganőink –Dömötörné Völgyesi Éva és Koósz Emőke – maximálisan igyekszik tagjainkat szolgálni, kiszolgálni, elkötelezettségükhöz nem férhet kétség.
Szervezetünk rendelkezik a működéséhez szükséges mindazon feltételekkel, ami az eredményes munka alapja. Természetesen tudjuk azt, hogy nincs az a szervezet, amit ne lehetne jobban működtetni, nincs az a környezet, amit ne lehetne jobbá alakítani, nincs olyan jól elvégzett munka, amin ne lehetne még jobbítani. Ezek azok a dolgok, tulajdonságok, ami miatt szavatartó, feladatokat vállaló, és elvégző szervezetnek ismerik a PADOSZ-t.

Azt mondják mások, hogy mi vagyunk a „zászlóshajó”. Valószínűleg van okuk ilyen jelzőt aggatni ránk, melynek súlyát, és felelősségét a tagsággal érezzük, és büszkén viseljük. Aktív tagjai vagyunk az EVDSZ-nek, Fontosak számunkra pénztáraink – Pannónia Nyugdíjpénztár és Önsegélyező Pénztár, a VITAMIN Egészségpénztár.
Igyekszünk a Liga nagy családjába is beilleszkedni, úgy, mint ahogy a cégcsoport érdekegyeztetés is kiemelt feladatunk. Minket sem kerülnek el a kor kihívásai, melyekhez alkalmazkodva, azokat javunkra fordítva dolgozunk nap, mint nap.

Tisztségviselőink elérhetősége:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége