2008. augusztus 5.

Megint elment valaki azok közül, akiket a villamosenergia-iparág nagyjai között tartunk számon, akik felépítették a magyar villamosenergia-rendszert, akik a szakmai tudás, az elkötelezett emberi kiállás, az összefogás és segítőkészség megannyi példájával az országnak a fejlődés alapját jelentő energiát biztosították, nekünk fiatalabbaknak, a szakma és az emberek szeretetét tanítva tartást adtak ma is kiemelkedő fontosságú munkánkhoz.
Ravatalához nagyszámú pályatársa, barátja, volt vezetői, munkatársai jöttek el az ország minden részéből kegyeletüket leróni.
Ruttkay Zsigmond egy volt azok közül, akiknek a neve fogalom volt az ország bármely pontján, hiszen az általa irányított beruházások a legtávolabbi településekre is elvitték a villany világos és meleg üzenetét, egy új, jobb élet lehetőségét.
A Magyar Villamos Művek Tröszt emblematikus alakjaként nemcsak az iparág több, mint harminc ezres közössége ismerte a közöttük mindig szívesen megforduló, közvetlen, "a jószágot saját szemével is hizlaló" beruházási vezetőt, hanem az áramszolgáltatók, erőművek, az iparági beruházó, építő, szerelő vállalatok dolgozóin kívül számos társadalmi szervezet, tanács, egyéb intézmény gárdája is jól ismerte, barátként szerette és tisztelte őt.

Testvérem! Megoldjuk!
Van-e a villamosenergia-iparág bármely cégénél legalább húsz éve dolgozó, onnan nyugdíjba vonult, vagy az akkori Magyar Villamos Művek Tröszttel bármilyen kapcsolatban állt ember, aki e két szóból ne tudná, hogy azok valamilyen nehéznek ígérkező szakmai vagy személyes probléma kapcsán Ruttkay Zsiga, az MVMT beruházási igazgatója szájából hangzottak el.
És ő megoldotta! Nem mindig egyedül, ha kellett, a fél világot is mozgósította a megoldás érdekében, lett légyen az sürgősséggel felmerült vállalati beruházás, kívülről érkező villamosítási igény vagy személyes kérés, hiszen több százan vagy akár ezren is vannak, akik ezen ígéretek teljesítésével jutottak álláshoz, lakáshoz, ügyes-bajos dolgaik, problémáik megoldásához.
Akkor érezte igazán jól magát ha segíthetett, akár ismeretlenül hozzá fordulókon is.
Hallatlan munkabírása, szakmája szeretete, iparági elkötelezettsége nemzedékek számára szolgáltatott példát.
A negyvenes években kezdődött salgótarjáni munkáséveket felelősségteljes beosztásokban töltött beruházói évtizedek követték a Nehézipari Minisztériumban, az Erőmű Trösztben, majd több, mint 25 éven át a Magyar Villamos Művek Trösztben.
A villamosenergia-ipari beruházások minden területét jól ismerte, az egyedi nagyberuházásoktól a hálózati célcsoportos létesítményeken át a jóléti beruházások megvalósításáig osztályvezetőként, főosztályvezetőként és igazgatóként nagyszámú sikeres beruházás köszönhette létrejöttét neki és kiváló munkatársainak.
Nagyszerű gárda vette körül. Nemcsak az MVMT-ben közvetlenül vele dolgozók, hanem az áramszolgáltatók, az erőművek, az ERBE, és a többi iparági vállalat beruházói is tűzbe mentek volna érte.
Személyes súlyával, tudásának megosztásával is támogatta a szakmai tudományos egyesületeket.
Nagyon sokat tett a fiatalokért. Sok szakmai és társadalmi elismerés szegélyezte gazdag életútját, de legbüszkébben az Ifjúságért érdemrendet emlegette közülük.
Az MVMT és vállalatai sok kiváló ifjú szakember megszerzését és megtartását köszönhették az ő sokrétű, fiatalokat támogató tevékenységének, melynek eszközei között a perspektívát nyújtó értelmes szakmai munka lehetősége vagy a letelepedéshez nélkülözhetetlen lakás, a család számára fontos óvodai férőhelyek biztosítása és egyebek egyaránt megtalálhatók voltak.
Közel öt évtizedes munkaviszony után ment nyugdíjba, de ez nála nem nyugalomba vonulást jelentett. Amíg bírta energiáival, fáradhatatlanul dolgozott tovább, egyengette azok útját, akik szakmai tevékenységét az iparág, az ország szempontjai szerint hasznosnak ítélte.
Rendszeresen eljárt a volt iparági vezetőtársaival, eszmetársaival szervezett találkozókra, ez a kör jelentette legszűkebb baráti körét is.
Közismert volt elvhűsége, sok évtizedes elkötelezettsége a negyvenes években általa megismert eszmék iránt. Kommunista volt, de ő egy volt azok közül, akiknek e fogalom nem a hatalmat, hanem az általános felemelkedést segítő szolgálatot, önzetlen segítségnyújtást jelentette s nála ezt a szavakon túl tettek sokasága is igazolta.
Gyermekien nyitott, tiszta, közvetlen, életvidám ember volt. Sugárzó, örökké derűt árasztó lénye, emberszeretete mindenkit magával ragadott. Az ő társaságában a ború hamar eltűnt az emberek homlokáról, mindenki átvette töretlen optimizmusát, jókedvét.
A szigorú szakmai légkörű iparági értekezleteket gyakran követték általa szervezett baráti beszélgetések, vagy a hegy levével is oldottá varázsolt nótázások, melyeken hihetetlenül széles körű repertoárjával általában ő vitte a prímet.
Nagyon fontos volt számára a családi háttér, felesége, lánya, rokonai. Egyszer láttuk őt megtörtnek élete folyamán, amikor szintén az MVMT-ben dolgozó társa, a kollégák által is nagyon szeretett felesége fájóan korán meghalt.
Vagyonra nem tett szert. Kedves nagykovácsi nyaralója - ahová sokat járt ki - volt talán az egyedüli vagyontárgya.
A sors is kegyes volt hozzá, élete utolsó éveit kivéve sosem betegeskedett, életerős, egészséges emberként dolgozta végig munkás évtizedeit. Ehhez az ajándékhoz saját maga által felépített ritka gazdagságú, szép és eredményes, az emberek szeretetében eltöltött élet, gazdag életpálya társult.
Személyében szakmájában felkészült, nagy tapasztalatú vezetőt, kiváló kollégát, gondoskodó, az embereiért kiálló főnököt, barátot, jótevőt, elveiért mindenkor harcra kész embert, sziporkázóan szellemes társalgót, a hölgyeket elbűvölő gáláns lovagot vesztettünk.
Köszönjük Zsiga, hogy életed egy jelentős részében mi is kísérhettünk az utadon és tovább vihetjük magunkkal a lényedből ránk is kisugárzott sok-sok jót.

Kovács György

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége