2008. augusztus 5.

Az együttműködés területei között szerepel a különböző szakszervezetek tapasztalatcseréin való kölcsönös részvétel. A fenti elhatározás egyik megvalósulásaként kapott lehetőséget a VDSZSZ a Vasas Szakszervezettől arra, hogy egy főt delegáljon Bécsbe, ahol is az Európai Unióba való belépési folyamat tapasztalatait osztották meg az osztrák szakszervezeti kollégák a szeminárium résztvevőivel.

A vendéglátó Fém- és Textilipari Szakszervezet (GMT) Ausztria egyik legjelentősebb munkavállalói érdekvédelmi tömörülése. A Szociáldemokrata Párthoz való kötődésükkel komoly befolyással bírnak a hazai politikai eseményekre, valamint az EU Parlamentben az osztrák nemzeti vélemény képviseletére. Számunkra természetesen azért van ennek különös jelentősége, mivel hazánk uniós felvételi körülményeinek meghatározásakor a többi EU tagország különös figyelmet fordít a velünk szomszédos Ausztria véleményére. Nyilvánvaló, hogy a politikai semlegességet valló, viszonylag fiatal EU-s tagállam, Ausztria (integráció 1995) belépése nem hasonlítható „egy az egyben" a magyar csatlakozás körülményeihez, ennek ellenére mégis hasznos ismeretekkel térhettünk haza a négy napos tanulmányút végén. Azt gondolom, jól jellemzi a különbözőséget, hogy a saját nemzetük belépésével kapcsolatos várakozások tekintetében milyen eredményt vártak illetve várnak a két nemzet állampolgárai. Míg az osztrákok a belépés következményeként nemzeti jólétük színvonalának garanciáit féltették, addig nálunk a lakosság az életszínvonal növekedését, a szociális jólét megteremtését várja leginkább a csatlakozástól. Szerintem követendő példának tekinthető az a magatartás, amelyet az állampolgárok aggodalmainak eloszlatása érdekében tanúsított a csatlakozási folyamat idején még szociáldemokrata osztrák kormány.
Egyszerűen rábízta a szociális partnerekre a lakosság tájékoztatását, meggyőzését, majd kikérte véleményüket a belépési szándék írásos benyújtása előtt azzal, hogy nemcsak probléma-felsorolást várt a szociális partnerektől, hanem megoldási javaslatokat is. Ezzel elérte, hogy a gazdaság szereplői érdemi dialógust folytassanak, ismerjék fel, tartsák tiszteletben egymás érdekeit és együttesen tegyenek megoldási javaslatokat a problémákra, amelyeket mindkét fél kész elfogadni.
Szociális partnerek alatt kell érteni munkavállalói oldalról a munkavállalói kamarát és a szakszervezetet (ÖGB), a munkáltatói oldalról a gazdasági és a mezőgazdasági kamarát.
Nézzünk ebből néhány szakszervezet által kezdeményezett kritériumot:
- Az osztrák jóléti állam feltételeinek továbbra is fenn kell maradnia,
- a szociálpolitikai jogosítványoknak a határokon túl is funkcionálniuk kell (még nem volt EU Üzemi Tanács),
- fokozott fogyasztóvédelemnek kell megvalósulnia, (ha valamely termék olcsóbban kerül a nagykereskedelembe, akkor az árcsökkenő hatásnak a fogyasztónál is érződni kell!)
- a versenyképesség szempontjai nem befolyásolhatják kedvezőtlenül a szociális viszonyokat.
Ez utóbbi ponttal kapcsolatban egy kicsit a saját házunk tájára, a villamos energia területére tekintve jegyzem meg, hogy Ausztriában is most folynak a villamosenergia-liberalizáció előkészületei. Kiemelném, hogy náluk nem jár ez a folyamat feltétlenül munkahelyvesztésekkel annak ellenére, hogy az átstrukturálódást itt is végre kell hajtani, és záros határidőn belül a nők éjszaka nem végezhetnek munkát. Nem számítanak ritkaságnak az olyan megállapodások sem, amelyet például az építőipari szolgáltatók kötöttek egymással az olcsó, dömpingáron kínált cement felhasználásának elutasítására.
A kormány a szociális partnerek javaslatait maximálisan tiszteletben tartotta, a csatlakozási folyamatban a javaslatok érvényre jutottak. A belépést követően a szociális partnerek vezetőiből, a miniszterekből és a tartományi képviselőkből megalakították az Integrációs Tanácsot, melyet a kormánynak félévente össze kell hívni. A jelenlegi jobboldali kormány nem kíván eleget tenni ennek a kötelezettségének, de a működési szabályzat kivédi ezt a magatartást azzal, hogy a tanácstagok közül bármelyik három tag együttesen is képes összehívni a testületet.
Törvényben rögzített joga a szociális partnereknek, hogy őket folyamatosan tájékoztatni kell (válogatás nélkül minden dokumentumot meg kell kapniuk az EU illetékesektől). Állásfoglalásaikat, javaslataikat kötelezően továbbítani kell Brüsszelbe, ahol a szociális partnerek képviselői ugyanazon jogokkal tárgyalnak és képviseltetik magukat a különböző bizottságokban, mint a diplomaták. Ezzel a munkavállalói képviselőknek lehetősége nyílik lobbizással a döntések befolyásolására (az országokat érintő döntések 2/3-a nem nemzeti, hanem EU szinten történik!). Az előadásokon osztrák kollégáink többször is kifejtették támogató állásfoglalásukat Magyarország EU csatlakozása mellett.
De nézzünk csak az udvarias diplomácia kötelezően pozitív véleménye mögé.
Az egykor magyar nyilaktól rettegő „sógorok" manapság az olcsón kínálkozó magyar munkaerőtől való védelmért fohászkodnak az égiekhez (és az EU Parlamenthez). Ez okból eredően a belépés után is igen komoly feltételekhez kötnék a szabad munkaerő-vándorlást. Például, majd ha a magyar átlagbérek elérik az osztrák bérek 70-80%-át. Esetleg ettől eltekintenének, ha a szociális ellátórendszerünk pótolná a felzárkózáshoz szükséges bérlemaradást. Ráadásul – mint ahogyan azt Harald Ettl uniós parlamenti tagtól megtudhattuk – a német kis- és középvállalkozók a szolgáltatási szférában egyelőre megtiltatnák a vállalkozások szabad áramlását is. Pozitívan érinti őket, hogy az EU-határ áthelyeződésével a torlódások nem náluk, hanem az új tagországok határain képződnek, de ez egyben az osztrák vámhivatalok leépítését, a vámosok foglalkoztatásának problémáját is magával hordozza. S akkor a beözönlő olcsó mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek várható dömpingjéről még nem is beszéltünk. Persze védekezésként azonnal felhozható, hogy Magyarország is kér nem kevés területen – környezetvédelem, földterület szabad értékesítése, stb. – haladékot a belépést követően, s ha majd azokat teljesítjük, akkor válik indokolttá a teljes egyenjogúság. Ami viszont nemcsak szomszédunkat, hanem valamennyi tagországot is igen csak foglalkoztat: miként hat az új belépés (belépések) az uniós alapokhoz való hozzáférési lehetőségekre? Könnyen tippelhető, hogyha az EU-normák szerint jelenleg Ausztria lakosságának 35%-a él ipari és mezőgazdasági támogatásokra méltó helyen, akkor ugyanezen normák szerint Magyarország lakosságának hány százaléka minősíthető ilyennek, tehát indokolt az alapokból való juttatás.
Értékelve az elhangzottakat megállapítható, hogy mivel
– a szociális- és bérpolitika minimum szintjeire csak ajánlások vannak, a reálbérek alakulására csupán irányelvek léteznek, közösségi jog nincs, ezzel ez a kérdés minden tagállam belügye marad,
– a szabad munkaerő-áramlás jó ideig korlátozott marad,
– néhány céltámogatástól eltekintve a gazdasági versenysemlegesség biztosítása érdekében a támogatás, mint rendszer nem működtethető,
így az EU belépéssel járó automatikus életszínvonal-emelkedéssel kapcsolatos várakozások hasonlóan fognak teljesülni, mint a nyugati tőke beáramlásával együtt járó nyugati bérszínvonal létrejötte. A privatizációs folyamatok kezdete óta már eltelt annyi idő, hogy a tisztelt olvasó kialakult véleménnyel rendelkezhet a megvalósulásról.
Megítélésem szerint, az EU-s csatlakozással kapcsolatosan is (és egyébként is) a magyar szakszervezetek első és legfontosabb feladata, hogy érdemi összefogással minden magyar munkavállalónak olyan foglalkoztatási, jövedelmezőségi lehetőségekért harcoljon, amelynek következtében azok a munkavállalók se hagyják el egzisztenciális okokból családjukat, megszokott környezetüket, hazánkat, akikre itthon is szükség van.
A második jól kitapintható feladat: közösen feleljenek meg a magyar szakszervezetek annak az elvárásnak, hogy képesek legyenek uniós szintű hatásokat kiváltani a tárgyalási folyamatban, a magyar munkavállalók érdekében. Ismerve a jelenlegi helyzetet, ez önmagában sem tekinthető kis kihívásnak.
Hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy áldjon, vagy verjen sors keze, itt élnünk, halnunk kell.

Medveczki Zsolt (MEVISZ)

(Forrás: "forró drót" 7.évf.5.sz.)

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége