Szerző: Rajki Sándorné

2009. július 8.

Mert gyalogolni jó, hát természetesen azóta is gyalogolunk.

Hogy az akkori úttörők szándéka életképes volt, misem bizonyítja jobban, minthogy rövid időn belül több mint ötvenen csatlakoztak a csoporthoz. Már három-négy évig gyalogoltunk, kirándultunk a magunk örömére, amikor kevesellni kezdtük a lehetőségeinket. Szerettünk volna önálló szervezetként bekapcsolódni a természetjárók nagy családjába, tevékenyen részt venni a természet védelmében, "tényezők” akartunk lenni itt a Mátrában, szűkebb hazánkban.
Egyesület alakítását fontolgattuk, amikor a gyöngyösi Kékes Turista Egyesület hívott bennünket, gyalogoljunk, dolgozzunk velük. Így is lett.






2003 májusában csatlakoztunk az egyesülethez. "Beépültünk” a vezetésbe, derekasan és hatalmas lendülettel dolgoztunk. Ahogy kezdtünk jobban ismertebbé válni, egyre többen csatlakoztak az egyesülethez, Gyöngyösről és környékéről, de még Budapestről is. Hamarosan száz fölé ugrott a létszám, ami azóta sem csökkent.
Amire pedig a legbüszkébbek vagyunk: A város egyik óvodája - a Jeruzsálem úti - csoportosan belépett tagjaink közé. Ők a Mátra Manók.
Így lett a Kékes TE-ből az ország egyik legnagyobb és eredményeit tekintve is elismert egyesülete.
Sokat tudnék még írni magunkról, de nem teszem mert , bevallom elfogult vagyok. Szívesen invitálok azonban minden érdeklődőt a nemrég elkészült honlapunkra, nézzenek nálunk körül! www.kekesturista.hu
Beszéljünk inkább arról, miért is jó gyalogolni.
Azért, mert a természet gyönyörű. Ha közel mész hozzá és kíváncsi vagy rá, sok mindent megmutat. Jó a friss hóban taposni, nyáron a természet teljes pompájában gyönyörködni, tavasszal az első virágokat köszönteni és ősszel a leírhatatlan színkavalkádot csodálni.
Esik az eső vagy a hó? Hát megázunk. Sár van? Úgy nézünk ki mint a malacok, egymáson és magunkon nevetünk.
Micsoda öröm fárasztó gyaloglás után meglátni a falu tornyát, ahova igyekszünk! Beérve a faluba először a kutyák hada köszönt, majd emberek kívánnak jó napot és szörnyülködnek, honnan is jövünk gyalog.
Igen az emberek. Járva az országot csodálatos emberekkel is találkozunk. Szép emlékeink között őrizzük a jáki templom apátját, a grábóci ortodox kolostor apácáját, egy kis falu polgármesterét, aki a saját sörét adta nekünk, mert a kocsma épp nem volt nyitva. Megidézem egyik túratársunk legkedvesebb emlékét arról a nógrádsipeki népviseletbe öltözött, templomba igyekvő öreg néniről, aki elpirult amikor ámulva azt mondtuk neki: Milyen szépnek tetszik lenni!



Mindent megnézünk, ami utunkba esik, templomot, várat (sajnos inkább romokat), tájházat, múzeumot, arborétumot.
Az ország kezd jó ismerősünk lenni. És milyen szép, milyen szerethető!
Egyesületünk nagyon sok túrázási lehetőséget kínál itthon a Mátrában, a közeli Bükkben, a Cserhátban, a Pilisben. Külföldön a Tátra sokak kedves helye és milyen jó, hogy itt van közel. Erdélyben az Erdélyi Kárpát Egyesület vándortáborai vonzanak sokakat. Itthon csábított minket a "másfél millió lépés”, hát végig gyalogoltuk az Országos Kéktúra 1100 kilométerét. Most - még mindig Rockenbauer Pál nyomában - a Dél-Dunántúl útjait járjuk. Mire ez az újság az olvasók kezébe kerül, talán be is fejezzük. Jövőre már az Alföld vár minket kék országútjával Szekszárdtól Sátoraljaújhelyig.
Évente több botanikus túrát is szervezünk. Az idén nagy élmény volt az ócsai turjánosban járni, itt-ott bokáig mocsárban, aztán térdig érő vízben, de csoda szép dolgokat láttunk.
El kell még mondanom azt, amire nagyon büszkék vagyunk. A Mátra Manók túráin élmény részt venni, a három és hatéves Manókat kísérjük, segítve az óvó néniknek. Van ún. Picurka túránk, ahol a "totyogók” is részt vehetnek apuval, anyuval. Itt az óvó nénik találnak ki jobbnál jobb erdei játékokat, amivel megismerhetők a növények, a bogarak, egyáltalán az erdő, a túrázás örömei.
Egyik túratársunk nagy ötlete volt a családi séta. Olyan kedvelt lett, hogy az idén már nyolc alkalommal rendezzük meg. Tavaly az egyik ilyen túrán 102-en voltak, ebből több mint ötven gyerek.
Biztos vagyok benne, ennek is köszönhető, hogy például az éjszakai teljesítménytúránkon, a 15 kilométeres távon több mint 600-an indultak, főleg Gyöngyösről és környékéről. A teljesítők között ott voltak a mi Manóink is.



Közhasznú szervezetként dolgunk az is, hogy "kitakarítsuk” a Mátrát a szemétszedő túrákon. Ebből kettő van egy évben. Rendszeresen újítjuk fel a turista jelzéseket. Éppen most készülünk egy háromnapos "festő táborba” (ahogy mi mondjuk). Július végén letáborozunk a várbükki erdészházban, hogy a keleti Mátra-túra útjait rendbe tegyük. Természetesen mi főzünk reggelit, vacsorát. A legtöbben pedig festékkel, ecsettel róják az erdei ösvényeket.
Naponta negyven "festőt” várunk.
Hát így telnek a hetek, hónapok, évek a Kékes Turista Egyesületben. Nem lehet mindenről írni, de mint mondtam minden megtudható rólunk, ha valaki a honlapunkra látogat. Hosszú utat jártunk be, nem csak kilométerben. Sokat lehetne beszélni arról is, hogy ez az "ember-csoport”, akik az egyesületet alkotják miként lett összetartó, egymáshoz és az egyesületéhez is erősen kötődő igazi csapat. Azt szoktuk mondani, hogy munkatársként már megtéptük volna egymást, de itt csak az a fontos, amit valamennyien nagyon szeretünk: A természet, a gyaloglás, a minél többet látni-tanulni akarás.
Ilyen egyszerű lenne megértésben élni? Mi azt mondjuk, igen.

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége