Nemrég rövid hírben megírtuk, hogy az Érdekvédelmi Tanácsadó Szolgálat (ÉTOSZ) igazgatósági ülése felmentette Pataky Péter igazgatót – akit az MSZOSZ szövetségi tanácsa alelnökké választott –, s két évre Kisgyörgy Sándort bízta meg az igazgatói teendők ellátásával.
Az alábbiakban Hámori István Péter BDSZ alelnök, újságírónak Kisgyörgy Sándorral készült interjújából idézünk.
Az új igazgató 53 éves. 1990 júliusában alakult meg az Érdekvédelmi Tanácsadó Szolgálat, melynek alapító tagja. Végzettsége szociológus. Az ÉTOSZ-ban az érdekegyeztetéssel, a kollektív szerződések szakszervezet és a munkáltató viszonyát érintő kérdéseivel, konfliktuskezeléssel, tárgyalástechnikával, üzemi tanácsok, munkavédelmi képviselők választásával és működésével foglalkozik. Az Üzemi Tanácsok Hírlevelének szerkesztője, ez az egyetlen periodika, amely a részvételi intézményekkel, ezen belül speciálisan az üzemi tanácsokkal foglalkozik. Szakszervezeti, üzemi tanácsi kutatásokban vett és vesz részt.
– Szakszervezeti tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a ti munkátokra egyre nagyobb a szükség. Nem mindegy tehát, hogy a jelentkező igények kielégítésének megvannak-e a személyi feltételei.
– Ez így van. Nagyon fontos, hogy teljes létszámmal tudjunk dolgozni, hiszen a feladataink a jövőben megszaporodnak. Az ÉTOSZ és az ágazati párbeszédbizottságok egyfajta együttműködési lehetősége merült fel. Ezek komoly munkát jelentenek, például az ágazati kollektív szerződések értékelésében, vagy az ágazatban megkötött vállalati, intézményi kollektív szerződések összehasonlítása során végzett elemző tanulmányokban, melyek idő- és szakemberigényes feladatok. Az ágazati szociális párbeszéd európai uniós támogatottsága anyagiakban is megnyilvánul, s az ebben való szakmai részvételünk talán biztosíthat némi anyagi stabilitást is az ÉTOSZ számára.
– Van arra vonatkozóan adatotok, hogy az általatok szervezett oktatásban hány szakszervezeti tag érintett?
– Évente 2400 embert képzünk, melynek legalább hatvan százaléka szakszervezeti tisztségviselő. Tudvalevő, hogy mi a részvételi intézmények tagjainak felkészítésével is foglalkozunk. Klubot üzemeltetünk az üzemi tanács tagjai, a felügyelő-bizottságok munkavállaló tagjai számára, s rendezvényeket szervezünk a munkavédelmi képviselők részére. Mindemellett ez a hatvan százalék nagyon jó arány. Ha ezt átlagos adatnak tekintjük, akkor fennállásunk tizennégy éve alatt közel hatezer szakszervezeti emberrel kerültünk kapcsolatba.
– A képzés mennyire domináns a tevékenységetek egészében?
– Az ÉTOSZ két munkatársának éves munkaidejéből mintegy hetven százalék a képzésre fordítódik. Tanácsadó szervezetként alakultunk meg, s erre is használtak bennünket. 1995-96-ig rengeteg tapasztalatot szereztünk a privatizáció, a vállalatok átalakulása, az ezekkel kapcsolatos összes érdekképviseleti dokumentum készítése terén, mint a kollektív szerződés, a munkaügyi viták, az üzemi megállapodás, a bérmegállapodás. Mintegy tíz éve az oktatás került előtérbe.
– Elmondanád röviden, hogy most mivel foglalkoztok?
– Napi gyakorlati tanácsadással, a munkaügyi kapcsolatok területén. Egy évben ezer üggyel foglalkozunk. Ez jelenthet egyszeri ide telefonálást és válaszadást, s jelenthet egy konkrét üggyel való folyamatos foglalkozást, a probléma jelentkezésétől a megoldásig. Tanulmányokat készítünk, melyekben elemezzük a konkrét esetet, s vizsgáljuk a lehetséges megoldásokat. Adott esetben részt veszünk konkrét tárgyalásokon, melyeken, mondjuk a csoportos létszámleépítés, kollektív szerződéses bértárgyalások a téma. Ezek továbbra is szerves részét képezik az ÉTOSZ tanácsadói munkájának, de ezek mellett hallatlanul felerősödött az igény az oktatás, képzés iránt. Oka ennek az, hogy a szakszervezeti képzésnek nincs meg az a szervezett rendszere, amely a rendszerváltás előtt megvolt. Hiányzik az alapképzés. Ha egy bizalmit megválasztanak, sok esetben nincs tisztában a feladataival, vagy az ösztöneire, vagy az elődje által átadott információkra támaszkodhat csupán, ami a legtöbb esetben elégtelen az ő sikeres működéshez.
– Azon túl, amit ti tesztek ennek érdekében, mi lehet a mindenki számára megfelelő megoldás?
– Éppen a képzés iránti igény növekedése erősíti az a szándékot, amely megvan a szakszervezeti konföderációkban: létrehozni közösen egy olyan oktatási intézményt, amely iskolarendszerben biztosítaná az alap-, közép- és felsőfokú képzést. Már csak a közös elhatározás végrehajtását kellene valahogy felgyorsítani.
(Forrás: "forró drót" újság 11. évf. 2.sz.)