Az MTA Emberi Erőforrások Gazdaságtana Bizottság Munkaügyi Kapcsolatok Albizottsága, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Munkagazdaságtani Központja 2016. november 4-én szakmai fórumot rendezett a „Munkaügyi kapcsolatok a ’köztulajdonban álló’ vállalatoknál” címmel.
A rendezvényt Neumann László nyitotta meg, aki a konferencia levezető elnöki feladatait is ellátta. Elmondta, a rendezvény közvetlen előzménye a az „Új Közmenedzsment és munkaügyi kapcsolatok a magyar közszolgálatban”, illetve „Új Közmenedzsment és munkaügyi kapcsolatok a közalkalmazotti területeken” címmel megrendezett fórumok voltak, amelyek már részletesen foglalkoztak ezeknek a területeknek az átalakuló munkaügyi viszonyaival. A 2012. évi Munka törvénykönyv által bevezetett speciális szabályok, illetve az állami tulajdonos foglalkoztatói szerepéből adódó változásokkal. Elmondta, a jelenlegi kormány bővíti az állami vállalatok körét, de a privatizáció visszafordítása során mind a vállalati HR menedzsment, mind az érdekképviseletek, mind pedig a munkavállalók sajátos problémákkal találkozhatnak.
Az első előadó, dr. Berke Gyula, (Pécsi Tudományegyetem) felidézte, az új törvény bevezetésének idejében erős volt a jogalkotói bizonytalanság, abban a tekintetben, hogy a köztulajdonra vonatkozó szabályozás hogyan alakuljon. Majd részletesen elemezte a Munka törvénykönyve 204-207. bekezdését. Megállapította, a passzusok korlátozzák az egyéni szerződés szabadságát, korlátozzák a kollektív szerződés szabadságát, és korlátozzák a munkaügyi kapcsolatok alakításának a lehetőségét. Az előadó részletesen elemezte a módosítások indokait, ilyenek voltak például a közérdek fokozott érvényesítése, a visszaélésszerű megállapodások meggátolása. Elmondta, valóban, az Európai Unió országaiban nem meglepő az ilyen korlátozás-gyűjtemény, de ettől még kérdéses, hogy a tulajdonos miért nem a tulajdonjog alkalmazásával érvényesíti akaratát, miért van ehhez törvényre szüksége. Felsorolta, hogy az állami tulajdon védelmi milyen törvények garantálják, és kitért az ún. „takarékos” törvény ismertetésére (2009.évi CXXII. tv. A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről.) Elmondta, az Mt alapjaiban különbözik ettől a törvénytől, hiszen nem a vezetőkre, de minden munkavállalóra vonatkozik. Aggályosnak tartotta, hogy a törvény nincs-e ellentétben az Alaptörvénnyel, és lehet-e munkavállaló és munkavállaló között különbséget tenni pusztán az alapján, hogy ki a tulajdonosa annak a vállalatnak, ahol dolgoznak. Véleménye szerint az alapján, hogy milyen feladatot látnak el (például közszolgáltatás), indokolt lehet a különbségtétel, de a tulajdonos milyensége ezt nehezen indokolhatja.
Ezt követően Simon Csilla, a Magyar Villamos Művek HR igazgatója a köztulajdonban álló vállalati HR sajátosságairól beszélt. Elmondta: annak ellenére, hogy állami vállaltról beszélünk, a vállalat igyekszik a piaci versenynek megfelelni, mind személyzeti politikában, mind bérezésben, mind a korszerű HR eszközök – értékelések, héj (shell) operációs rendszerek használatában. Elmondta, a menedzsment számára sem előnyös a Munka törvénykönyve korlátozó szabályzása, például azért, mert nyilvánosak a bérek, így a konkurencia pontosan tudja, hogy milyen bérre kell ráígérni, ha jó szakmai munkatársakat szeretne beszerezni.
Ezt követően Jäger István, a Fővárosi Közlekedési Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (FKDDSZ) elnöke a BKV munkaügyi viszonyairól adott elő. Elmondta a 2012-es Munka törvénykönyve sok rendelkezése hátrányos, például a munkaközi szünetre vonatkozó szabályozás, de említette a készenléti jellegű munkakör fogalmát, amelybe – jobb híján – a diszpécserek vannak besorolva, ugyanakkor a munkakörük nem időszakos, hanem állandó figyelmet kíván. Elmondta, a felmentési időkre és a végkielégítésekre vonatkozó szabályok szintén hátrányosak, de az végképp indokolhatatlan, hogy a munkaügyi perek végén a pernyertes tisztségviselőket miért nem lehet munkakörükbe visszahelyezni – ahogy ez a korábbi szabályozás szerint elfogadott volt. Elmondta a korábbi munkaidőkeret megváltása sem volt ördögtől való, hiszen a szakszervezet olyan feladatokat látott és lát el a mai napig, amelyek fontosak a társadalom számára.
Dr. Sebestyén István, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től az állami vállalatokra vonatkozó, főleg vagyongazdálkodási szabályokat ismertette, illetve azt a kérdést boncolta, hogyan lehet bér-és foglalkoztatáspolitikai elképzeléseket azonosítani az állami tulajdonos részéről.
Dr. Szabó Imre, a VDSZSZ szakértője a MÁV-nál lévő munkavállalói érdekképviseleti munkát ismertette. Elmondta, az állami vállaltoknál láthatatlan a tulajdonosi kör, és áttételes a befolyása a fent említett vállaltokon belül. A visszaállamosítás és a törvényi szabályozás szigorodása a sokféle és a különféle vállalti kultúrákat egységesíteni kívánta. Véleménye szerint a szabályozásban megvalósuló túlterjengő kógencia (olyan szabályozás, amelytől nem lehet kedvezőbben eltérni) nem jogdogmatikai, hanem inkább jogpolitikai eredetű, és feltette a kérdést: vajon olyan erősek voltak a szakszervezetek, hogy ilyen drasztikus jogi eszközökkel kellett a lehetőségeiket beszűkíteni? Tény, folytatta az előadó, hogy az állami vállalatok egy részénél erősebbek voltak a szakszervezeti pozíciók, de kérdés, hogy ezeket a pozíciókat kellett lerontani, vagy inkább a többi szakszervezetnek kellett volna-e nagyobb lehetőségeket biztosítani. A jelenlegi szabályozás takarékosságra int, ugyanakkor azt például nem veszi figyelembe, hogy egy munkavállaló vagy vezető kiképzése, esetleges pótlása mennyibe kerül.
Az utolsó előadó, dr. Szilágyi József, az Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke hangsúlyozta: a kollektív szerződéses lefedettség szintje Magyarországon nagyon alacsony. A munkavállalók 22 százalékát védi helyi kollektív szerződés, az ágazati érték 5,8 százalék, ám több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződés csupán a munkavállalók 4,4 százalékára vonatkozik. Elmondta, hogy a törvény a problémák megoldásával újabbakat vetett fel. Jelenleg, bár az ágazatban a lefedettség magas, nem sikerült a 2016. évre bérmegállapodást aláírni, bár 2016. október 20-án a Villamosenergia-ipari Kollektív Szerződést aláírta a munkáltató is.
A sztrájkról szólva elmondta, az iparági minimális szolgáltatás feltételeit meg lehetne fogalmazni, de nincs olyan szerv, amely egy-egy villamosenergia-ipari társaságnak utasításokat adjon az úgynevezett „visszaterhelésről”. Pakson a szakszervezetek beadták a még elégséges szolgáltatás megállapítása iránti kérelmüket. A kérelem olyan minimális szolgáltatási szintet fogalmazott meg, amely nem veszélyezteti a Paksi Atomerőmű biztonságát. Ugyanakkor, a bíróság rámutatott, nem lehet tudni, hogy abban a pillanatban, amikor az erőmű csökkenti a termelését, más erőműveknél mi lesz a helyzet, így nem határozható meg a minimális szolgáltatás mértékét. Így ellehetetlenült a sztrájk az iparágban.
Az EVDSZ Elnöke azt is kérdésesnek nevezte, hogy értelmezhető-e az elégséges szolgáltatás erőművi szinten, az erőművek ugyanis nincsenek kapcsolatban a fogyasztókkal. Termeléskiesés esetén az állam bármikor vásárolhat külföldről energiát. Végül megjegyezte, a még elégséges szolgáltatást a jogalkalmazók olyan kiterjesztett értelemben alkalmazzák, amely nem lehetett a törvényalkotó célja. Át kell gondolni, hogy a jelenlegi szabályozás mértéke megfelelő-e, és szükséges-e ez az állami tulajdonú vállaltokat sújtó szigor.
A konferencia vitával ért véget. Neumann László jelezte, az előadásokról részletesebb összefoglaló hamarosan hozzáférhetővé válik.
A beszámoló forrása: www.liganet.hu, a rendezvényen készült fotók itt megtekinthetőek.
Küldje tovább! | Nyomtatható verzió | Vissza a lap tetejére |
EVDSZ 2018. évi Rendezvényterve
EVDSZ 2018. évi Munkaprogramja
EVDSZ PROGRAMALKOTÁS 2018-2023
Aláírásra került a Villamosenergia-ipari Bér- és Szociális Megállapodás 2018-ra vonatkozóan
Villamosenergia-ipari Ágazati Kollektív Szerződés (2017. január 1-től)