Megfogyva bár, de törve nem

A szakszervezet vezetése a választásokat elhatározó Összbizalmi Testület ülésén számolt be az előző ciklus óta végzett munkáról, ahol megválasztásra került a Választási Operatív Bizottság Lengyel Imréné VB elnök vezetésével, melynek a tagjai: Lázár Zoltán, Péter László, Szerencsés Péter (Vért), Mátis András (OVIT), Bohner Antal, Szalontai Norbert (Dorog).
A választási folyamat 2012. február 29-én (ami talán nem is véletlen) a bizalmi, főbizalmi választásokkal indult. A jelölőbizottság alapos munkát végzett, a tisztségekre való jelölésről szinte egyenként kérdezték meg a szakszervezeti tagok 83%-át.

A régi-új elnök ma már csak ritkán gondol vissza a régi szép időkre, amikor még a Vért-hez néhány másik erőmű és bánya is tartozott, több mint hatezren dolgoztak. Akkor még kiszámíthatóbb, nyugodtabb körülmények között tudott harcolni a szakszervezet a munkavállalók jogos követeléseiért. „Alkalmazkodtunk az új helyzethez, próbáltuk - ha nem is „kitörő örömmel" megérteni - elfogadni és kezelni a privatizációs elképzeléseket, az átszervezéseket, a kiszervezéseket és az erőteljes létszámcsökkentéseket.” A külső és belső körülmények, a negatív hatások gyorsan követték egymást. A tervezett végelszámolást elkerülendően szembeszálltak az akkori döntéselőkészítéssel, elkerülve ezzel a bezárást. Álljon meg a menet! Mi az, hogy végleg bezárjuk a több mint ötvenéves kaput? - mondták. A dolgozók, élükön a bizalmi testülettel és az elnökkel mindent megtettek azért, hogy a nagy múltú cég ne legyen az enyészeté. Erőfeszítéseiket és munkájukat az akkori vezérigazgató is elismerte.

- A tetszhalálból jött vissza a Vértesi Erőmű - mondja az elnök.

- Elnök úr! Az elmúlt három-négy év alatt, és amíg a csődeljárási folyamatok zajlottak, mi volt a legnehezebb, a legfájóbb?
- Minden. Minden, ami a munkavállalókat hátrányosan érintette. Jobban nem tudom megfogalmazni; összekapaszkodtunk, ami nagyobb erőt adott. A mindennapok lelki terheinek elviselésében nagy segítséget jelentett a család, a barátok bíztatása és a munkatársi szolidaritás ereje. És írtunk és írtak rólunk, éltünk a média által nyújtott lehetőségekkel, egyeztettünk és egyeztettek velünk, tárgyaltunk és tárgyaltak velünk, érveltünk és érveltek ellenünk, tiltakoztunk - oszt' újra meg újra - míg a szakmai érvek célba nem találtak. Az EVDSZ, tagszervezeteink nagy „családja", a szakma elméleti tudósai és gyakorlati megvalósítói, esetenként a politika szűkebb és tágabb értelemben is, a civilek, hozzáértők és szimpatizánsok valamint a munkavállalók mind-mind támogattak bennünket. Bár félidőben még vesztésre álltunk, ma mégis úgy érezhetjük, hogy mégsem KO-val végződött a „meccs"!

– Úgy értesültünk, hogy normalizálódik a helyzet. Mindannyian ebben érdekeltek...
– Csak remélni tudjuk, hogy talán a kitartásunknak is köszönhető az, hogy talpra álltunk. A DUVISZ mindig fő erényének tartotta a pártpolitikai ideológiáktól függetlenített érdekképviseleti munkát, ami egyben egy szociáldemokrata eszmeiség mellett volt jól értelmezhető. Azért nem volt számomra ez nehéz, mert az én világnézetem is hasonló értékrend alapján alakult ki. A szinte kilátástalan évek alatt segítőkészséget mutatott a társaság minden tagja, a nem szervezett dolgozókat is beleértve. Ki kell hangsúlyozni, hogy a bizalom, amit választás során kaptunk, egyben óriási felelősség is! Elmondhatom, hogy a munkavállalói vívmányokat nagyobb részben sikerült megőriznünk, melynek egyik legérzékletesebb bizonyítéka az érvényben lévő kollektív szerződésünk. Persze nem árt annak a tudatában véleményt alkotnunk, hogy még igen sok a teendőnk. Ma már azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy lesz-e jövőnk és azt hogyan képzeljük el? Mernünk kell álmodni és azt az álmot meg kell tudnunk valósítani!

- Idegfeszítő éveket éltetek át, újságunk az eseményekről rendszeresen tudósított. A továbbműködést illetően napvilágot látott már 2012. és 2014. tervei is. Jól tudom? Ma mi a helyzet?
- Jelentős hangulatváltozást hozott az erőmű életében az új vezérigazgató, Kovács András Zoltán úr kinevezése. Mi, munkavállalók abban bízunk, hogy ellentétben a korábbi vezetővel, aki felszámolóként tevékenykedett és erősen pénzügyi szemléletű volt, az új vezérigazgató több évtizedes iparági vezetői tapasztalattal, tekintélyes szakmai múlttal rendelkező vezetőként sikerre viheti a jövőépítésére tett kísérleteinket. Az persze nem elhanyagolható tény, hogy addig is sok nehézséggel kell szembenéznünk. Első tevékenységei közé tartozott a Vért teljes körű megismerése mellett az érdekképviseleti vezetőkkel történő találkozás - melynek során az ismerkedésen túl egyeztetésre is sor került. Koordinációs Tanácsi, KÜT és bizalmi testületi szintű találkozókon feladatként fogalmazta meg az elkövetkező időben megtartandó munkásgyűlés kérdését is. A fórumokon 2014-ig belátható, stabil jövőképet vázolt fel, biztos foglalkoztatással, elfogadható javadalmazással és szociális juttatással. Bízunk az őszinteségében, a szakmai ismereteiben - persze ehhez hozzá kell tenni azt is, amit mi - munkavállalók, vezetők - a csapatjátékban hozzá tudunk tenni. Azt gondoljuk, hogy ez egy jó kezdés lehet. Jelenleg az a legfontosabb kérdés, hogy a tulajdonosunk - gondolok az MVM-re, az MNV-re és nem utolsó sorban a kormányra - hosszú távon milyen szerepet szán számunkra ?

- Húsz éve vagy szakszervezeti vezető. Hogyan tudtátok megtartani az egységet?
- Én magam konfliktustűrő vagyok. És azt szeretem, ha a közvetlen munkatársaim körében, a 8-10 fős szűk vezetésben is viták vannak egy-egy kérdésben. Bizony komoly és heves csaták is folytak, folynak közöttünk. Vallom, hogy ne csak másokkal, de magunkkal szemben is legyünk kritikusak, éljünk etikusan és dolgozzunk jól, akkor vagyunk hitelesek a munkavállalók előtt. Egy szakszervezeti vezető legyen szociálisan érzékeny, munkájában következetes, bízzon az igazságában és ezt közvetítse a tagság felé. Az elmúlt évtizedek alatt, igaz kevesebb létszámmal, de a szakszervezetünk megerősödött és tudatosult bennünk, hogy szükségünk van egymásra.

F. E

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége