Akinek a család jelenti a kikapcsolódást

- Elsőként árulja el, hogy telt „nőnapja”? - kérdeztük elsőként az ÉMÁSZ-nál csak Zsuzsának szólított Nagy Péternétől.
- Otthon virágot kaptam a férjemtől, míg az émászos szakszervezet kerámiatállal lepett meg. Nagyon örültem neki, ugyanis kiválóan tudom majd hasznosítani a konyhában.

- Hány éve dolgozik az ÉMÁSZ-nál , és milyen funkciókat töltött be eddig?
- A társaságnál immáron harminckilenc esztendeje tevékenykedem. Nagyon sok lépcsőfokot bejártam: gépíróként kezdtem a műszaki-fejlesztési főosztályon 1973-ban, majd a biztonságtechnikai osztályon folytattam, utána Bezerédi Antal vezérigazgató titkárnője voltam. Jelenleg a számviteli osztályon dolgozom, mint bejövő számlakönyvelő.

- Hogy érzi magát jelenlegi helyén?
- Nagyon jól! Változatos a munkám , és a kolléganőimmel is nagyon jól kijövök. Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy ezen az osztályon, és ilyen jó kollektívában folytathattam a munkámat.

- Milyenek a munkakörülményei?
- Ezekkel teljes mértékben elégedett vagyok, amire szükségem van, minden adott.

- Figyelemmel kíséri-e a cég átalakítását, érdekli-e a gazdasági világválság, és annak szinte minden társaságra kiható következménye?
- Természetesen figyelem az átalakulást, mert enélkül a munkámat nem tudnám elvégezni, hiszen itt is változik sok minden. A világválság is érdekel, mert érintett vagyok benne, ugyanis a gyerekemék svájci frank alapú hitelt vettek fel lakásukra, így akár akarom, akár nem, kénytelen vagyok erre is figyelni.

- Nem fél attól, hogy az elkövetkezendő hónapokban és években tovább csökken majd a munkahelyek száma?
- De igen! Nem tudom, hogy a mai fiatalok hol helyezkednek majd el, milyen jövő vár rájuk. Megmondom őszintén, hogy nem is szeretnék most fiatal lenni, nagyon sajnálom ennek a korosztálynak a tagjait.

- Már nagyon kevés évtizedek óta émászos dolgozó van munkaviszonyban. Szokott-e találkozni a régi „bútordarabokkal”, és beszélget-e velük?
- Már nagyon kevesen szolgálunk az úgymond régiek közül. Van, akivel tartom a kapcsolatot, és telefonon is szoktam beszélni velük. Nagyon jó felidézni a mögöttünk hagyott időt. Nekem szép emlékeim vannak a hajdani brigádéletről, amely most nem mondható el. A mai világban ugyanis mindenki rohan, szalad, siet, hajszolja a pénzt, szó szerint senki nem ér rá a másikra. Legfeljebb annyira, hogy megkérdezze: hogy vagy? Be kell vallanom, vallanunk, sajnos közömbösek vagyunk egymás iránt, és ez nekem nagyon furcsa, nem is tudom megszokni.

- Mondta, hogy harminckilenc éve szolgálja a villamosenergia-ipart. Milyen tervei vannak?
- Ha kérdésével arra céloz, hogy mennyit kell még dolgoznom, akkor megmondom őszintén, amikor elérem a 40 éves munkaviszonyt, szeretnék nyugdíjba menni. Elképzelésem szerint szeptemberig dolgozom majd.

- Milyen funkciót tölt be a szakszervezetben, és mi a véleménye az érdekvédelmi tevékenységről?
- A szakszervezetnek 1973-tól tagja vagyok. Később bizalmi lettem és úgy érzem, hogy tisztességgel el tudom látni ezt a feladatot, vagy inkább tisztséget. Manapság nagyon nehéz dolga van az érdekképviseletnek, sokat kell tárgyalni a munkáltató képviselőivel addig, amíg sikerül őket érvekkel meggyőzni, például egy bértárgyalásnál. Úgy gondolom, hogy eddig mindig sikerült elérni azt, amit akartunk, és ez örömmel tölt el.

- Ismer-e más társaságokat, és az ott dolgozókkal össze tudja-e hasonlítani az émászos munkavállalók jövedelmi viszonyait, béren kívüli juttatásait?
- Igen, ismerek cégeket, és ezeket össze tudom hasonlítani az ÉMÁSZ-szal. Van, ahol több a kafetéria, mint nálunk, de én azt szoktam mondani, hogy annak örüljünk, hogy ez is van, mert sok olyan cég akad, ahol ilyen juttatást nem kapnak a munkavállalók. A kafetéria keretét nagyon sok mindenre fel tudják használni a dolgozók: például lakásfelújításra, bérletvásárlásra, üdülésre, szállásköltségre, étkezésre, vagy egészségpénztári tagságra. A szakszervezeti tagok karácsonykor szaloncukrot kapnak, nőnapkor szép ajándékot vehetnek át, a gyerekek mikuláscsomagot kapnak, és az sem utolsó szempont, hogy minden évben volt bérfejlesztés. Én azt hiszem, hogy mindezzel elégedettek lehetünk.

- A munka mellett mire jut még ideje?
- Nekem a család a kikapcsolódásom, amit azt jelenti, hogy unokázom. Van három gyönyörű lányunokám: Lilla 5, Léna 3, Szonja pedig 1 éves. Ők jelentik nekem a boldogságot, ha jönnek, akkor a mamának, azaz nekem azt kell sütnöm és főznöm, amit kérnek, és ezt természetesen meg is csinálom. Ez tölti ki a szabadidőm nagy részét, de nagyon szeretek olvasni, rejtvényt fejteni, színházba járni és a barátokkal együtt kirándulni. Nagyon sok szép helyet bejártunk már, húsvétkor az unokákkal együtt Telki-bányát vesszük célba.

Kép és szöveg Győri István

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége