Miként és mikor? - ezek a fő kérdések.
Az energiapiaci modell Magyarországra elképzelt változatainak ismertetése során egyre növekszik a pro- és kontra érvek megjelenítése mind szűkebb-tágabb szakmai, mind tömegkommunikációs vonalon.
Mástól vásárolni villamos energiát, nem a helyi áramszolgáltatótól? Hogyan lehetséges ez? Minden áramszolgáltató megépíti majd saját hálózatát, így egy utcában akár öt hálózat is lesz? Tapasztalataink szerint ha szóba kerül a szabad kereskedőválasztás, ez a leggyakoribb kérdés.
Persze nem épít minden rivális szolgáltató saját hálózatot. (Ebben közrejátszanak gazdasági okok, mert drága volna, emellett hatósági és környezetvédelmi megfontolások.) Ehelyett inkább megveszi az elosztóhálózat tulajdonosától a szolgáltatást, a villamos energia fuvarozását, és ezért hálózathasználati díjat fizet.
A jelenlegi szereplők: a
termelők, ezek az erőművek, a
szállító- nagykereskedő, az MVM Rt. (a villamos energia átviteli hálózaton való szállítás irányításán, az alaperőművek teherelosztásán túl az export-import jog kizárólagos birtokosa), az
elosztótársaságok, és a
fogyasztók. A szereplők közötti villamosenergia-kereskedelem árai pedig hatóságilag megállapított, maximált árak.
A jövő szereplői: mindenekelőtt a éves villamosenergia-fogyasztásuk nagysága szerint közülük kerülnek ki a
minősített fogyasztók. Ezek a fogyasztók döntésüktől függően felmondhatják
közüzemi szerződéseiket és a továbbiakban piaci körülmények között vásárolhatnak villamos energiát. Ekkortól hívjuk őket
feljogosított fogyasztónak. Azok a fogyasztók, akiknek éves fogyasztása nem ér el egy határértéket, továbbra is
közüzemi szerződés keretében ellátott
fogyasztók maradnak. A piacnak azt a szeletét, amit ők alkotnak, szokták
regulált piacnak is nevezni.
Kik látják el a fogyasztókat? Egyszerűbb a válasz a regulált piacon. Ott a villamos energia ellátást
ellátási kötelezettség terhe mellett a közüzemi szolgáltató végzi, továbbra is hatóságilag megállapított maximált árakon.
Kiktől vásárolnak a feljogosított fogyasztók? Ők vehetnek bárkitől. Szükségleteiket fedezhetik importból, vásárolhatnak közvetlenül a termelőktől, vagy
villamosenergia-kereskedőktől. Várhatóan többen vállalkoznak majd, hiszen a villamos energia kereskedelemhez - venni és tovább adni- alig kell több, mint egy alkalmazott, némi infrastruktúra és pénz, - és mivel a villamos energia is árú, beszerezhetik azt a
tőzsdén is. Sőt a legkisebb villamos energia vásárlási költség elérése érdekében kombinálhatják is ezeket a forrásokat. Érdekesség, hogy az értékesített villamos energia alapján az áramszolgáltató társaságok kereskedelmi részlegei is feljogosított fogyasztók lesznek, és így maguk is szabadon dönthetnek villamos energia beszerzésük egy részének módjáról. Nem feljogosított fogyasztóik ellátására pedig a
közüzemi nagykereskedőtől vásárolhatnak.
Hogyan jut el a villamos energia a fogyasztókhoz? Természetesen a
hálózatokon keresztül. Szerepük, illetve feszültségszintjük szerint csoportosítva őket az
átviteli hálózaton és az
elosztó hálózaton át. Létrehozhat még a termelő és a fogyasztó csak kettejüket összekapcsoló
közvetlen vezetéket is.
Kié lesz a hálózat? A jelenlegi tulajdonos, a villamosenergia-szolgáltató tulajdonában maradnak a bevezetőben leírt körülmények miatt
természetes monopóliumként. Ez a szereplő lesz a
hálózatüzemeltető. A verseny tisztaságának érdekében azonban ezeknek a hálózatoknak bárki által való igénybevétele,
harmadik fél szabályozott hozzáférése hatóság által meghatározott feltételek szerint, és megállapított árakon
hálózathasználati díj ellenében történhet. ( A hatóság képviselőjét
regulátornak szokták még hívni, ezt a szerepet előreláthatóan a jogállásában újra szabályozott
Magyar Energia Hivatal tölti be.) A hálózathasználati díj képezi majd a hálózatüzemeltető bevételeinek jelentős részét, ebből kell fedeznie az üzemeltetés valamennyi költségét. (Karbantartás, üzemzavar-elhárítás, munkabér, stb.)
Ki állapítja meg a
villamosenergia-árát, és milyen
szolgáltatásokat kap ezért az árért a fogyasztó? Jelenleg a fogyasztó villanyszámlája kifizetésekor megfizeti a villamos energia - mint fizikai mennyiség - árát és valamennyi, a szolgáltatás fenntartásával kapcsolatos költséget. Mik ezek? Többek között a villamos energia előállításának költsége, a szállítással és elosztással kapcsolatos költségek, a rendszerirányítás költsége, a villamos energia rendszer működéséhez szükséges tartalékteljesítmények, az üzembiztos ellátás ára, az üzemzavar-elhárítás képességének költsége ugyanúgy, mint az ügyfélszolgálat, vagy a számlakészítéssel kapcsolatos költségek.
A piacnyitás után a természetes monopóliummal kapcsolatos költségeket ezeken keresztül az árakat a regulátor állapítja meg, a piaci árak pedig kölcsönös előnyök alapján alakulnak majd ki. Közüzemi keretek között ellátott fogyasztók a regulátor által jóváhagyott árakat fizetik, a feljogosított fogyasztók pedig az általuk, választásuk alapján igénybevett szolgáltatásokért fizetnek. Lesznek azonban olyan szolgáltatások amelyeket nekik is kötelező megvásárolni. Ezek az úgynevezett
rendszerérdekű szolgáltatások.
A jövőben tehát a villamos energia és a szolgáltatás ára a versenypiacon egymástól eltér, hiszen a szolgáltatás árában a villamos energia árán túl sok minden más is benne van.
Melyik szervezet készíti a számlákat, ki szedi a díjakat, ki végzi az ügyfélszolgálattal kapcsolatos tevékenységeket? Mivel ezeknek a szolgáltatásoknak is meghatározható az ára, nincs akadálya annak, hogy egy
alszolgáltató - nincs jobb fordítása még a
service provider angol kifejezésnek - végezze el ezeket a feladatokat.
A jelentős változások ellenére sem lesz a liberalizált villamosenergia-piacon a villamos energia gazdaságosan tárolható. Ezért fontos, hogy legyen egy
piacintegrátor, aki egyéb feladatai mellett összegzi a kereskedők, szolgáltatók eladásait, a feljogosított fogyasztók vásárlásait, elvégzi a termelők teherelosztását, figyelembe veszi az export-import ügyleteket, biztosítja a rendszerérdekű szolgáltatásokat. Kézenfekvő, hogy ez a szereplő a
független rendszerirányító legyen.