Szerintünk az elmúlt évek privatizációs sikertelenségének okai ma is helytállóak. A Vért továbbra sem rendelkezik hosszú távú energiaátvételi szerződéssel és költségfinanszírozó árral, s ebből az következik, hogy (a jelenlegi működési elképzelések mellett) nyeresége sem keletkezhet. További pénzügyi nehézséget okoz, hogy gőzerővel folynak a retrofit beruházás munkái, melynek kivitelezési költsége óriási tőke igényt jelent. (Kb. 20 milliárd forint, 2/3 hitelből, 1/3 rész önerőből.) A cég fizetőképtelensége - figyelembe véve a rövidlejáratú hiteleket és a bezárások során jelentkező többletköltségeket - előreláthatóan szeptember végéig kialakulhat, ennek elkerülése érdekében egy gyors hitelre lesz szükségünk.
A privatizáció híre mindig aggodalommal tölti el a munkavállalót. Tapasztalatból tudjuk, hogy a profit megszerzésének érdekében vívott csaták vesztese minden esetben a munkavállaló. Tovább súlyosbítja a helyzetünket, hogy az energiapiac liberalizációja is ebben az időszakban zajlik. Tudatában vagyunk annak is, hogy mindennek ára van (mint pl. rendszerváltás, kárpótlás, szerkezetátalakítás, bánya-erőmű integráció, hatékonyságjavítás, létszámleépítések, privatizáció, bezárások, piacnyitás, uniós csatlakozás stb.), csak azt tartjuk felháborítónak, hogy minden esetben a munkavállalók fizetik a számlát. Kissé szomorúnak tűnhetnek ezek a gondolatok? Talán, mert tényleg nincs okunk az optimizmusra!
Tudomásunk szerint hat befektető is érdeklődött a Vért után, majd augusztus végére négyre apadt a számuk és jelen időszakban két konzorciummal folynak az egyeztetések. A szakszervezet ebben a helyzetben nem tehet mást, mint a korábban már többször is megfogalmazott munkavállalói elvárásokat és követeléseket újból felelevenítve megpróbálja kipuhatolni a befektetői szándékokat.
Arra is oda kell figyelnünk, hogy mi van abban az esetben, ha nem sikerül a privatizáció. Gál Rezső, a VDSZSZ elnöke és két helyettese (Major Gábor, Petke László) több pontban is segíti a munkánkat.
Feladataink közül kiemelném:
- a VDSZSZ ÖSP 2005-ig terjedő működtetéséhez szükséges források megteremtését,
- az állami működési garanciák megteremtését szolgáló tárgyalások lefolytatását,
- a maradó állomány helyzetének javítását célzó követelések elfogadtatását.
- amennyiben a kormány meghozza a szükséges döntéseket, melyek garantálják a Vért hosszú távú működését, nos, akkor értelmetlennek látszik a privatizáció,
- ha viszont az ÁPV Rt-nek sikerül a befektetőkkel a működési garanciák megteremtésében megegyezni, nos, akkor szinte lehetetlen a privatizáció megakadályozása.
- a Bánhidai Erőmű megújítását. Elképzelése szerint 270 MW kapacitást gáz- és gőzturbinás megoldás együttes kialakítása mellett további 50 MW teljesítményt biomassza felhasználásával kíván elérni (megjegyzés: a telephely hosszú távú hasznosítása, munkavállalói érdek),
- a Tatabányai Fűtőerőmű fejlesztési elképzeléseinek megvalósítását (megvizsgálva a befektetéshez szükséges források megteremtésének módját),
- Oroszlány vonatkozásában, ígéretet tett a retrofit befejezésére és előtétturbinák beszerelésével a jelenlegi kapacitás 320 MW-ra történő növelésére,
- Mány teljes körű letermelését és a Márkushegyi Aknaüzem élettartamának meghosszabbítás melletti működtetését,
- továbbá 4 Mrd Ft alaptőke emelés végrehajtását (2004. január).
Téglás József
DUVISZ elnök
r nyomán: A kormány még júniusban döntött a Vértesi Erőmű privatizációjáról. Ezután a vevőjelöltekkel megkezdődtek a tárgyalások. A nyertes a Vértes Energia Konzorcium lett. (2003. szeptember 12.) A konzorcium tagjai magyar tulajdonban lévő cégek és belföldi magánszemélyek. A Vért-tulajdonból 69%-ot vásároltak meg.