Már jó ideje nincs annyira átható szénszag Oroszlányban, mégis a bánya körül forog a város sorsa. Február elsején volt hatvan éve, hogy a pártbizottság döntése nyomán várossá nyilvánították, majd március 20-án megtartották az első ünnepi ülést az akkori községházán, a ma Bányász Klubként is üzemelő épületben.
Azt már csak a véletlen hozta úgy, hogy az évfordulón zár be végleg a Márkus-hegyi Bányaüzem, az utolsó akna a városban, amely még szenet termel. És hát a Magyar Villamos Művek Zrt. is most dönt arról, milyen feltételek mellett üzemeltethetik a majdani biomassza-erőművet, amely a vegyes tüzelésű (szén-biomassza, utóbbi alatt értsd: erdészeti hulladék) Vértesi Erőművet váltja fel, és amelynek az oroszlányi lakások távhőfűtését kell alapvetően megoldania.
Nincs szükség Csoszogira
Az itteniek keveset tudnak az erőművel kapcsolatos kérdésekről. Sokkal inkább az foglalkoztatja őket, mi kerül a család asztalára. A hajdani községháza – ahol a várossá alakulás első ünnepi ülését tartották 1954-ben – mögött egy élelmiszer-áruház van és a városi piac, amely minden szombaton megtelik. Főként a vékonyabb pénztárcájúak vásárolnak itt. Egy pedagógus azt magyarázza, hogy míg korábban Csoszogi, a suszter történetén keresztül kellett bemutatnia a gyerekeknek a szegénységet, ma erre nincs szükség, egyre többeknek van saját, élő tapasztalatuk. Az is gond, teszi hozzá a tanárnő, hogy egyre kevesebb az érettségizett szülő, ma például már van olyan osztály, ahol csak alapfokú képesítése van az anyának és az apának is.
Emellett hiába települt be sok külföldi tulajdonú cég az ipari parkba, és jutottak többen gyorsan munkához a 90-es években, ám a bérek alacsonyak, a magasabb képesítést igénylő munkahelyek pedig még váratnak magukra. Arról már a statisztikai adatok is árulkodnak, hogy a hajdani bányászvárosban élők átlagéletkora alacsonyabb a megyei, sőt az országos átlagnál is. Igaz, az is kiderül, hogy a lakosság létszáma stagnált az utóbbi években: az elvándorlók és a betelepülők száma egyensúlyban tartja a népességet.
Ebből amúgy az itt élők azt érzékelik, hogy sokan költöznek ide a munka reményében, de könnyen fel is adják. A csekély számú értelmiség – főként pedagógusok – gyermekei pedig már jószerivel a középiskolát sem a városban végzik, s többségük nem is tér vissza Oroszlányra. A korábban a bánya kötelékében dolgozó műszaki értelmiség is elkopott, az ipari parkban működő külföldi tulajdonú cégek kvalifikáltabb munkatársai inkább a közeli városokban települnek le, onnan ingáznak.
A teljes cikk a hvg.hu oldalán olvasható
Küldje tovább! | Nyomtatható verzió | Vissza a lap tetejére |
EVDSZ 2018. évi Rendezvényterve
EVDSZ 2018. évi Munkaprogramja
EVDSZ PROGRAMALKOTÁS 2018-2023
Aláírásra került a Villamosenergia-ipari Bér- és Szociális Megállapodás 2018-ra vonatkozóan
Villamosenergia-ipari Ágazati Kollektív Szerződés (2017. január 1-től)