2009. február 22.

Hiszen avval, hogy a másik emberrel előzékeny vagyok, biztosítom fontosságát. A kedvesség és a figyelmesség, de talán még az önfegyelem is valahonnan innen indul ki. Magam elé helyezem, tiszteletemet fejezem ki ember-személy mivoltának. Az emberek önbecsülésének ez jót tesz, általában jobb kedvük lesz tőle, és ők is ezzel a megváltozott hangulattal folytatják napjukat. Udvariasságommal, előzékenységemmel egy kicsit jobbá tehettem valaki életét. Sokan azt gondolják, hogy az udvariasság fölösleges időpocsékolás, pedig, mikor valakinek átadjuk a helyünket a zsúfolt villamoson, vagy zokszó nélkül előre engedjük a sorban növeljük az életminőségét. S ha belegondolunk, tulajdonképpen nem kerül semmibe. Meggyőződésem, hogy sokkal boldogabb lehetne Magyarországon is a napi praxis, ha udvariasabbak lennénk egymással. Tehát udvariasságra fel!

Egy kicsit bővebben körüljárva a témát javaslom elolvasni az alábbi gyűjtést


"Az udvariasság az együttérzésből származó erény, mivel kifejezi a másik ember személyének és érzéseinek tiszteletben tartását. Az udvariasság természetesen a másik fél és saját becsületünk megőrzésének is egy módja. Udvariatlannak lenni annyi, mint lábbal tiporni a másik ember személyét, s ez becsületsértés.”

Az udvariasság egyik kellemetlen, de elkerülhetetlen formája a sorban állás. Civilizált társadalmakban fel sem merülhet, hogy valaki bármilyen - mégoly jogos - indokkal is betolakodjon a már várakozók közé. Ez jogtalan előnyszerzésnek minősül, hiszen azt lopjuk el mástól, ami talán a legdrágább: az időt.

Udvariasság
(novella)
Az elegáns üzletember sietős léptekkel haladt munkahelye felé. Nem volt késésben, de úgy emlékezett, hogy a tegnapi napról maradt némi elintéznivalója.
Befordulva egy utcasarkon hatalmasat kiáltott. A vele szemben haladó gördeszkás fiú elkerülhetetlenül nekiment. Esésüket néhány járókelő vette szemügyre, ők is csak pár percre.
-Hogy az a... !- fortyogott a dühtől az üzletember. Mivel tisztában volt az udvariasság szabályaival, ezért nem fejezte be mondatát. Elszámolt magában tízig, majd nyugodtabb hangnemben megszólalt.
-Fiatalember! Úgy vélem bocsánatot kellene kérned, amiért belém jöttél.
A fiú, gördeszkájának ellenőrzése után válaszolt.
-Ne tessék haragudni, de szerintem az ön figyelmetlenségének köszönhetően kerültünk a földre. Éppen ezért, persze ha nem bánja, most szemrehányó tekintettel fogok önre nézni, majd maga felé mutatom középső ujjamat.
Az üzletember kevés töprengés után közölte, ha a másik elfogad egy javaslatot, akkor az lenne a legsértőbb, ha az ő édesanyját, bár semmiféle ismeretséget sem kötött vele, egyszerűen prostitúcióval vádolná.
-Jó ötlet- mondta a fiú.- Akkor ön cserébe erős, nyitott tenyeres pofont adhat nekem, amiért az ön édesanyját szidtam.
A megbeszéltek alapján a gördeszkás fiú a férfi anyját szidta, mire egy erős, nyitott tenyeres pofont kapott.
Elköszöntek egymástól s folytatták megtervezett napirendjüket.
Forrás: http://karcolat.hu/node/1489

"Egy udvariatlan ember egész napra elronthatja a kedvünket.”
"Úgy vélem, az általánosan eluralkodó udvariatlanság valami másnak a hiányát is mutatja. Az ember sokat hall arról, mennyire elidegenedő a társadalmunk. Úgy tűnik, az emberek még ezt a fáradságot sem veszik, hogy elviselhetőbbé tegyék egymás számára az együttélést. Mintha mindenki egy önálló bolygóként létezne, ide-oda sodródva az emberek között az idő előrehaladtával univerzumként táguló űrben. "
Mezei Zoltán

Hozzászólás írása:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége